Hogyan legyek jóban párom kamasz lányával?

Ez egy igazán nehéz helyzet, és már az is sokat jelent, hogy szeretnél javítani a kapcsolatotokon. Egy kamasz számára különösen érzékeny téma, ha egy szülő új párkapcsolatba kezd, hiszen ez sokszor féltékenységet, bizonytalanságot, sőt akár árulásérzetet is kiválthat. Itt van néhány ötlet, ami segíthet:

1. Türelem és elfogadás

A kamaszkor önmagában is viharos időszak. Lehet, hogy nem is kifejezetten veled van baja, hanem azzal a helyzettel, amit te képviselsz. Fontos, hogy ne vedd személyes sértésnek az elutasítását, még ha ez nehéz is. Próbálj türelmes maradni, és hagyj neki teret, hogy ő dönthesse el, mikor és hogyan közeledik.

2. Közös pontok keresése

Figyeld meg, mi érdekli: filmek, zene, hobbik, sorozatok? Lehet, hogy eleinte nem lesz nyitott egy közös programra, de egy apró kérdés is sokat számíthat:

„Láttam, hogy szereted ezt a sorozatot. Mit gondolsz róla?”

„Hallottam ezt az együttest, amit szeretsz, egész jók!”

A közös érdeklődési pont lehet a kulcs a kapcsolatotok elmélyítéséhez.

3. Kettesben könnyebb?

Mivel említetted, hogy kettesben néha kicsit nyitottabb, érdemes erre építeni. Ilyenkor ne erőltesd a beszélgetést, csak teremts egy barátságos, laza légkört. Akár egy egyszerű kérdés is segíthet: „Segítesz nekem ebben?” vagy „Te hogy csinálnád?”—ezek azt sugallják, hogy fontos számodra a véleménye.

4. Kerüld a versengés érzését

Gyakran előfordul, hogy a kamaszok úgy érzik, „versenyezniük” kell a szülőjük figyelméért. Próbálj meg olyan időszakokat hagyni, amikor kettesben lehet az apjával, így nem érzi, hogy „fenyegetve” van a kapcsolatuk. Ez paradox módon segíthet abban, hogy feloldódjon benned a neheztelés is.

5. Beszélgess a pároddal

Fontos, hogy az apja támogassa ezt a folyamatot, de ne erőltesse rátok a közelséget. Jó, ha ő is érzi, hogy ez egy kényes helyzet, amit finoman kell kezelni.

6. Őszinteség és sebezhetőség

Egy ponton (ha már kialakult egy minimális bizalom) akár azt is megoszthatod vele, hogy „Tudom, hogy nehéz ez a helyzet, és nem akarok a helyedre lépni senkinél. Csak szeretném, ha jobban kijönnénk egymással.” Ez segíthet lebontani az érzelmi falakat.

Végül: Ne legyen elvárásod azonnali változásra.

A kapcsolatotok apró lépésekben fog alakulni. Minden kis nyitás egy lépés előre. És ha most úgy érzed, kezded neheztelni őt, az teljesen természetes. Fontos, hogy te is adj magadnak időt feldolgozni ezeket az érzéseket.

Ha szeretnél, bármikor beszélhetünk még erről, vagy konkrét helyzeteket is átgondolhatunk együtt.

De kérdező, miért a lányt hibáztatod?

Ez az elmebeteg gondolkodás kizárólag az apukát minősíti, hogy felnőtt emberként a gyerekére hárítja a felelősséget, ha valami probléma merül fel a párkapcsolatban.

Amit a lányról írtál, az egy átlag kamasz viselkedése nemhogy az új pár, de még a saját szülei felé is többnyire. Semmi kirívó nincs benne, nem egy démoni mostohagyereket kaptál. Ellenben apuci egyértelműen nem tervez veled komolyan, ha ezt odavágta, csak még képes a lányára tolni a majdani szakítást is.

Nem a kiscsajjal kell barátnőkké válnotok, mert ez talán hosszú évek alatt sikerülhet csak (ha sikerül - és ha nem, attól még a gyerek nem lesz szemét), hanem a pasidat kell kidobnod.

Teljesen kizarnak tartom, hogy ha egy férfi igazán szerelmes, többször is a nő tudtára adja, hogy ha a gyerek nem adja áldását, menni kell a lecsóba.

Na én az első ilyen kijelentés után hagytam volna őket a lecsóba. Hol van az önbecsülésed??

(mondom ezt úgy, hogy nekem szülőként szimpatikus, amit az apa gondol, de ezt így többször odavagni!!??)

10-re:

Gyerekszerető apaként írom, hogy hagyd a csodába ezt a férfit.

Az rendben van, hogy ha azt mondta volna, hogy ha a párja a gyerekével ellenségesen viselkedik, akkor nincs az a nagy szerelem, hogy a párja mellé álljon és a gyerekével megromoljon a kapcsolata. De az, hogy ha a lány nem adja áldását rátok akkor neked mennem kell a lecsóba - hát ez nevetséges. Jól írta valaki, hogy ha a lánynak lesz valakije, valószínűleg ő sem azt mondja, hogy "ha apámnak nem leszel szimpatikus, akkor szakítok veled".

Keress helyette egy normális férfit, akinél nincsenek így elcsúszva a dolgok.

Normális kamasz :D

13 évesen pontosan így viselkedtem a szüleimmel - nem bunkón, de hol rajtuk lógtam, hol a szobámba zárkóztam és utáltam a világot 😁

Semmi probléma, csak ne akarj anyukát játszani, és ne erőltesd rá a saját nevelési elveidet, hanem azt kövesd, amiben eddig nevelkedett.

Volt mostohaanyám - sajnos -, és gyűlöltem benne, hogy állandóan meg akart változtatni, mert "szerinte" ez meg az a jó.

Ráadásul teljesen ellentétes elveket vallott, mint amiben felnőttem - szerinted? Jó fej lehetett volna, de ezzel az erőszakos "azt csinálod, amit mondok"-mentalitásával elég gyorsan megutáltatta magát velem.

Mondjuk én örültem volna, hogyha apám helyreteszi a mostohaanyám hülye bunkó pitsa fejét, nem pedig bólogat minden bromságára.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy ahogy képbe került az új nő, ő lett a szent, a tökéletes, én alkalmazkodjak, ne hisztizzek - azt most hagyjuk hogy a nője 40 éves létére milyen hisztiket kivágott bármin -, vágjak jó képet mindenhez.

Ja, és emellett szó szerint szart a fejemre. Szóval azért annak örülök hogy a te párod nem odébb löki a saját gyerekét egy új nő érkézésével.

Velem apám közölte, hogy "nyugodtan szólíthatom" anyunak az új nőjét.

Úgy, hogy még nem telt el fél év azóta, hogy anyám meghalt.

hát én ezen még mindig ne jutottam túl, évtizedek múltán.

Ez egy nagyon nehéz helyzet, amiben te vagy. Nyilván az a normális, ha az apának (vagy bármelyik szülőnek) a gyereke az első, csak ezt úgy kellene csinálni, hogy azért a saját életét is tudja élni mellette.

Ne egy kamasz gyerek döntse el, hogy kivel van az apja, Nem neki kell "jóváhagyni". Amíg normálisan tudtok egymás mellett létezni, nem ellenségeskedtek, fúrjátok egymást, addig az apának is el kellene fogadnia, hogy az ő párkapcsolatában nem a gyerek dönt.

Arról nem is beszélve, hogy a gyerekek sem szentek ám azért! Egy ilyen helyzetet a (főleg már nagyobb) gyerek simán kihasznál arra, hogy a szüleit zsarolja.