Milyen egy jó "mostohaanya"?

Az enyém borzalmas.

18 voltam, mikor összekerültünk apám által - és úgy kezelt, mintha 10 volnék. Mindig meg akarta szabni hová megyek, mikor jövök, ha külön programom volt, más, mint amit ő "kitalált", megsértődött.

OCD-s, szóval mindig mindenen ment a hiszti, a kiabálás velem, a saját gyerekével, apámmal de még az anyjával is.

Amióta elköltöztem sem beszélek vele. Nem érdekel, mi van vele.

Nem mostoha, hanem nevelő.

Ez egy olyan kérdés, amire nem lehet általános választ adni. Rengeteg függ attól, hogy te milyen jellem vagy, a gyerek/gyerekek milyen jellemek, hogyan kerültél be a családba, mi a helyzet a vérszerinti anyával.

Nekem fantasztikus nevelőanyám van. Tíz éve került képbe, miután édesapám és édesanyám békés viszonyban elváltak. Részben amiatt, mert elhidegültek egymástól és már mindketten kacsintgattak kifelé (amennyire én tudom, megcsalás nem történt).

Az eleje nehéz volt, ez elkerülhetetlen. Nekem az segített, hogy tudatosította bennem, hogy nem célja lecserélni édesanyámat, hanem inkább "kiegészíteni", ő egy plusz ember, akire támaszkodhatok. (Egy hetet apámnál, egyet anyámnál voltam.) Érdeklődött felőlem, hogy én mit szeretnek, nekem mire van szükségem és cserébe engedte, hogy őt is megismerhessem, mint embert, nem mint apám új nőjét.

23/N

Tegyük tisztába a fogalmakat: a szülőd új felesége/férje nem nevelőszülő.

A nevelőszülő az teljesen más kategória, mint a szülő új házastársa, akkor is, hogyha a "mostoha" kifejezés kicsit csúnya.