A mostohaanyám folyton úgy beszél rólam mintha ő lenne az anyám. És ez engem zavar. Hogy mondjam meg neki?

17 vagyok.

Hamarosan 18, de nem ez a lényeg.

Az édesanyám kiskoromban vert. Rendszeresen jártam kórházba törésekkel, zúzódásokkal, vérzésekkel, és meg sorolhatnám.

Édesapámnak nem mertem szólni, mert mindig azt mondta anyám, hogy ha megtudja, hogy elmondtam neki akár egy pofont is megöli magát is és engem is. Bár sokszor próbált megölni az évek alatt. Egy egy este arra keltem hogy a konyhában kutat... Kést keresett. Aztán az ágyamnak rontott vele. Meg még sorolhatnám.

Szóval nem egy pillanatig sem vagyok lazadó mert már 4 éves korom óta vertek (7 eves koromig videókra is vette őket... ) és terrorizáltak ha csak megszólaltam, vagy ha máshová néztem mint amit ő megengedett.

És ezért nem tudom anyámnak tekinteni. Mert az anya szórol. (Mármintha valaki az anyámnak nevezi magát) csak az a 12 év bántalmazásai jutnak eszembe.

A mindennapos halálfélelem amikor mentem haza az iskolából, az éheztetes mert a "korcsnak nem szabad enni addni, se inni". Az amikor oda kellett tennem a bejárati ajtóhoz a csoklomat es addig üti hozzá míg nem vérzik be.

Nem az anyám. Nem is lesz. Nem volt, es nem is most fogok tudni valakit anyának nevezni. Ne akarjon az anyám lenni.

Azóta igen kinyílt a szám ha igazságtalanok velem, mert már vagy 2 éve pszihologushoz járok. 3 naponta. És gyógyszert szedek.

De ugyanolyan bűntudatom van ha megnyikkanok.

Szóval. Nem nem kis hisztiző kamasz vagyok. Értékelem amit tesz értem édesapammal együtt, de ha egyszerűen senkit nem tudok es nem is akarok elfogadni anyámnak, mert nem tudok már semmi jót tarsítani a fogalomhoz...

Soha nem kaffogok, vagy dühöngök. Elnyomom magamba inkább csöndesen, de ezt nem szeretném. Nekem nincs anyám. Mert akit meg kell jelenítenem a papíron az nem az

A pszichológusnak nem merem megemlíteni. Beszélget velük is és lehet elmondaná nekik. Már többször is volt ra példa, hogy olyat mondott vissza amire megkértem hogy ne említse, még is kitálalt nekik. Azátán én húztam a rövidebbet, mert üvöltöttek velem mert nekik nem tetszett és itelkeztek felettem.

Van meg kérdés vagy valaki tudna is tanácsot adni...

Az elsőnek köszönöm hogy nem támadásként tette fel a kérdését, viszont a másiknak csak gratulálni tudok.

Persze hogy tudják, mint mondtam sokmindent elmondott a pszichológus.

Es nagyon szivesen dobnak fel a kérdést, hogy miket csinált velem es addig nyaggatnak míg nem mondom el részletesen utánna meg csodálkoznak ha rohamom lesz.