Miért van kettős mérce a felnőtt anya-fia és anya-lánya kapcsolat között?

Azt tapasztalom, látom élőben és online is, hogy ha egy nő felnőttként szoros kapcsolatban van az anyjával (akár apjával), közös programokra járnak, pl. elmennek ketten színházba, vagy vásárolni vagy bármi, ha egy nő tanácsot, véleményt kér az anyjától, az teljesen elfogadott, sőt pozitív dolog. Ugyanakkor egy férfit ugyanebben a helyzetben ceszegetnek, hogy nem vált le, anyucipicifia, miért csinálna bármit az anyjával a felesége nélkül, minek kér tanácsot az anyjától, miközben van felesége.

És igazából sok nő is ki van akadva, ha a ferje ugyanolyan jó kapcsolatban akar lenni, ugyanannyit látogatoba menni a saját szüleihez, merthogy az más, mert ugye valahogy véletlenül mindig a feleség szülei normálisak allítólag, a férjé meg borzasztóak.

Szóval, egy férfinak miért tilos jóban lenni a saját anyjával, kíváncsi lenni a véleményére, esetleg vele egyetérteni valamiben a felesége helyett?