Hogy lehet a felnőtt gyerekkel közeli kapcsolatban maradni?

Bátyám két nagyobbik gyereke már kirepült otthonról és ők ilyenek.

Egyébként ez a normális és természetes.

Magyarországon persze sok a diszfunkcionális család, ezért jogos a kérdező felvetése, hogy van-e egyáltalán ilyen. Eszerint ő eddig csak rossz példákat látott.

Sajnos nekem nem ilyen jó a kapcsolatom a szüleimmel. Sokat gondolkozok rajta hogy mi ment félre, mit csináltak rosszul, hogy a saját gyerekemmel ez ne ismétlődjön meg.

Azt hiszem túlféltettek és soha nem kezeltek felnőttként, minden döntést helyettem hoztak meg. Ezenkívül elég sok traumát tudok felidézni, bár egyik se olyan, amire azt mondanám, hogy világvége, és tudom vannak olyan családok, ahol szintén van 1-2 trauma és mégis jobb a kapcsolat.

Én nagyon jóban vagyok anyukámmal, a kamaszkori/kora felnőttkori "minden felnőtt hülye, majd én jobban tudom" időszakot leszámítva mindig is szuper volt a kapcsolatunk (sőt, igazából még a lázadó korszakban is számítottam rá, megosztottam vele örömöt, bánatot, csak több volt a csörte, mert elég szigorúan probáltak /volna/ fogni).

Ennek az lehet az oka, hogy nagyon bölcsnek tartottam mindig is, persze nem a tudományos ismeretek terén főleg, hanem remek szociális érzéke van, jó emberismerő és rendkívül diplomatikus, rengeteg dologra megtanított, amit alkalmazva könnyebb az életem, és ezeket nyilván a mi kapcsolatunkban is tudjuk alkalmazni, ha kell.