Milyen szerepe van egy apànak a màr felnőtt, esetleg màr gyereket nevelő gyermekeinek az èletèben?

Szerintem egy szülőnek mindig szerepe lesz a gyermeke életében (márha jó a kapcsolat), elvégre ő mindig 20-30 évvel előtted jár. Így ha egy adott helyzetben vagy (nagy eséllyel) azt ő is átélte, tudsz tőle tanácsot kérni. Bár bersze ez a mostani helyzet sajátságos, nagyon gyors tepóban fejlődik minden, így sok helyzet van, ami a mi szüleink idejében még nem is létezett (pl netes zaklatás).

Én ritkáűn kérek tőlük tanácsot, mert én sokszor találom magam olyan helyzetben, amiben ők sosem voltak (megint csak a gyors fejlődés miatt). Viszont nekem mindketten nagyon jó barátaim. Sosem követelték meg tőlem (se tesóimtól) azt a feltétlen tiszteletet, mint sok szülő a gyerekétől. Így nálunk nem is annyira anya-gyerek/apa-gyerek kapcsolat alakult ki, hanem egy mély baráti kapcsolat. Sok gondunkat megosztjuk velük, mégha segíteni nem is tudnak, de meghallgatnak, mi ugyanígy meghallgatjuk az ő gondjaikat, ha tudunk, segítünk.

Illetve azért apuka, ha barkácsolni kell, mindig tud egy-két jó tanáccsal szolgálni :D

Hülye kérdés! Eleve nincs "kötelezö" szerepe soha senkinek egy családban.

De egy felnött ember szülei továbbra is azok maradnak, csak egyenrangúbbak a szülök meg a gyerekek, felnött ember mindegyik.

Nem tudok szakmait, csak szubjektívet válaszolni.

Nagyapáim mindig örömmel fogadtak, ha meglátogattuk őket. Igen, ragyogtak!

Beszélgettek sokat, a felnőtt gyerekeikkel. Persze munka után este, mert még nem voltak nyugdíjasok.

Később, amikor azok lettek, eljöttek látogatóba. ( 80 illetve 170 km, tömegközlekedéssel) Meghallgatták, hogy olvas az unoka, adtak fejszámolós feladatot. És engem például az apai nagyapám tanított meg az órán az időt leolvasni. Talán fél napig is tekergette az öreg vekkert, mire biztosan tudtam.

Messzi nagyapám mikor megözvegyült, teli ültette a kertjét gyümölcsökkel. Nyakig ettük magunkat málnával, szilvával , cseresznyével, mikor mi volt, azzal. Anyu meg leszedette velünk a többit és befőztük. Másnak a szezonjában meg, az unokatesók és a nagynénik futtaták ugyanezt a programot.

Normális családban mindenkinek mindig van szerepe, szükség van rá, segít és segítik. Az apa - amikor már nagyapa is - ugyanolyan baráti társa marad a gyerekének, csak kicsit távolabbról, kicsit kevésbé belemenve az apróságokba. Az unokáknak pedig a nagyapa is egy minta, lehet példakép, játszótárs, haver. Ha csak a saját családi történeteit adja tovább, az is óriási, fontos dolog az unokák életében. De ott van a társasozás, felolvasás, barkácsolás, kertészkedés - együtt tanulás... Szoros, jó kapcsolat esetén rengeteg terhet vesz le a szülők válláról, egy kicsit más látószöget ad a kicsiknek. Gazdagabbá teszi a családot.

Sajnos csak nagyon kevés ilyen jól működő család van nálunk, de ők legalább boldogabbak, sikeresebbek lehetnek.

Amilyet ő gondol.

Ismerősi körben több férfi jó apja maradt a gyerekének, miután az felnőtt, engem apám tizennyolc éves koromtól kezdve jó masszívan leszar, modván "felnőttem", neki nincs dolga velem többé.

Teljesen egyénfüggő, és erre nincsenek "kutatások", épp azért, mert van, aki a felnőtt gyereke életének része marad, érdeklősik, stb, és van aki meg abszolút elengedi.