Tehetősebb szülők,fiatal felnőtt gyermekei,nálatok ez hogy megy?

Annyira nem tehetosek a szuleim, hogy milliomosok lennenek, de szoktak tamogatni minket.

Ez nalunk ugy nez ki, hogy nem penzt adnak konkretan es nem is rendszeresen, hanem megkerdezik mire volna szukseg es vesznek ezt-azt. Pl amikor megszuletett a kisfiam, ok vettek a babakocsit. Vagy tavaly nyaron az egesz kozos csaladi nyaralast alltak, nekunk a ferjemmel nem kellett fizetnunk semmiert.

Szoval nalunk igy megy ez.

annyira nem vagyunk gazdagok, de azért a magyar átlaghoz képest mégis eléggé azt hiszem (értsd: nem okoz problémát, ha hónap huszonnyolcadikán jut eszembe szólni, hogy kéne négyszáz euró még a vizsgadíjamhoz)

alapvetően elvagyok a magam fizetéséből így 25 évesen, de nem tervezem letagadni, hogy amikor kijöttem bécsbe tanulni, sikerült néhány év alatt nagyjából húszezer eurót felemésztenem. ma már bőven kijövök a saját fizetésemből, bár néha az én anyumnak is vannak ilyen kamikaze utalásos akciói mint kettesnek... ettől alszik nyugodtan. ha családilag megyünk nyaralni, azt is ők állják (bár mióta önálló vagyok még pont nem voltunk sehol, mert ugye covid, de úgyse fognák hagyni hogy bármit is beleadjak, ennél jobban ismerem őket)

amíg otthon éltem nem volt zsebpénzem, így fix összegként, ha nincs pénzem, szóljak és adnak még. valószínűleg ha nekiállok guccitáskát raktározni, előbb-utóbb elérek valami felső keretet (főleg a türelmükben) ami felett nem jár több, de sose kötöttek le a guccitáskák. (a húszezer eurós sztori is így történt, ha elfogyott, szóltam, és küldtek még, de jellemzően nem havonta, hanem nagyobb összegeket több hónapra egyszerre kaptam)

nem stresszelek rá a dologra, majd megszolgálom valamikor, az öcsém tanár akar lenni magyarországon, ilyen ki nem mondott egyezség, hogy én fogom támogatni ha végez.

Nálunk úgy indult, hogy egyetem alatt odaadták az egyik lakásukat, hogy ott lakjunk a párommal.

Ezen kívül rendszeresen pakoltak kaját, ha hazamentünk. Pl. úgy 5-8 doboz pörköltet a mélyhűtőbe.

Néha ha nagyobb mennyiségben rendeltek, akkor kapunk még mindig gyümölcsöt (tipikusan anyum berendel 10 kilót pár hetente mondjuk málnából, és akkor abból kapunk 2 kilót).

Nyaralásokat ők állták (mondjuk nekünk belföld, és általában apartman, mert 17 fő körül vagyunk és a nagyszülők nehezen utaznak).

Anyum orvos, gyakran nem receptet ír fel, hanem megvette a gyógyszert és odaadta.

Nászajándékba állták az esküvőt.

Amúgy még mindig az ő nevükön van a kocsi és fizetik a casco-t. Évekig apum szervizeltette is a kocsit és nem csak az alap dolgokat csináltatták meg.

7-es vagyok véletlenül elküldtem. Még ami szerintem nagyobb tétel, hogy évekig nem vásároltam anyum nélkül ruhát (nem vagyok egy nagy divatozós, simán vannak 10 éves pólóim és egyedül nem szívesen megyek el vásárolni). Ilyenkor névnapi/karácsonyi stb. ajándék címszóval anyum berángatott egy boltba, és vett néhány szettet nekem, gyakran cipővel és kiegészítőkkel együtt. Szóval évekig nem vettem pl. ruhát.

Meg vannak ilyen ötletei, mikor beállít egy turmixgéppel, szerencsére nem túl gyakran, mert mi ezeket az esetek 80%-ban csak tároljuk pár évig, mielőtt el tudjuk ajándékozni.

Meg mikor lakást vettünk beszálltak, és utána is vettek pl. mosogatógépet, de pl. a férjem rokonai vették a mosógépet, pedig ők nincsenek eleresztve anyagilag.

A másik ami számít, hogy vannak a “lepattanó” dolgok. Pl. nekik nem kell a TV, úgyhogy áthozzák hozzánk (mármint a négy éve vett többszázezer forintos TV-t, mert náluk nem fér el, mert most vettek egy újat). Vagy a grillsütőt, mert láttak egy nagyon hobót, amit meg kellett venni (igaz kétszer használták azóta 4 év alatt).

Vagy apum új hobbija, hogyha magának vesz egy nagyon jó minőségű cipőt, jó ár-érték arányban, akkor a férjemnek is, mert azonos a lábméretük (vagy mert a idegesíti, hogy a férjem csak sportcipőt hord, abból mondjuk vett magának 10-12 darabot, szóval van cipője, de nem “elegáns”).

Vagy fizetik a magánkórházban a szülést.

Szóval ilyenek. Általában ad-hoc dolgok.

Ezen kívül mi adhatjuk ki albérletbe az egyik lakást, mert így nekik nem kell vele foglalkozni. Cserébe a pénz is a mienk.