Hogy próbáljak a férjemmel beszélni az anyja állapotáról? Érdemes egyáltalán?

Diagnózis nincs, úgy fogalmaznék, hogy kicsit "bedilizett" vagy nem tudom. Korábban is volt, hogy feleslegesen túlreagált szituációkat, mondjuk negyedévente 1-szer. Olyankor sírt, kiabált, csapkodott, összevissza beszélt. Most már ott tartunk, hogy havonta megy ez.

Decemberben velem kezdte el, azért, mert szerinte én az unokákat ellene hangolom (két lányunk van, 6 és 4 évesek). Anyukáméknál jobban szeretnek lenni, ennyi. Anyósom ezen most valamiért halálosan megsértődött RÁM.

Karácsony előtt felhívott, hogy szeretne megkérni, én karácsonyra nekik semmilyen csomagot ne készítsek össze, ne is menjek oda, mert neki tanulságos volt ez a hónap nagyon. Mikor kérdeztem, mi a baj, annyit mondott, hogy semmi semmi, ő a sérelmein már túllépett, ne vegyek nekik karácsonyra semmit és ne is menjek oda. Utána még mondogatott olyat, hogy ő is ér annyit, mint az én szüleim, és ő engem mindig saját lányaként szeretett, nem érdemelte ezt és hogy tehetek tönkre két idős embert?! Nem is értettem... Férjem mondta, hogy hagyjam, majd megnyugszik. De őszintén, nem akartam hagyni, ne beszéljen így velem ok nélkül senki. Karácsony előtt nem hívott, így mondtam a férjemnek, hogy felejtse el, hogy elviszi a gyerekeket. Ordítva hívott fel, hogy nem fogja hagyni, hogy elvegyem tőle az unokáit és ha kell, ő tovább is fog menni, mert neki láthatási joga van rájuk (???). Azóta hallottam, hogy ismerősöknek szid, olyanokat mond, hogy én hívtam fel és közöltem, többet nem látja a lányokat, karácsonykor sem voltunk náluk. És hogy én méreg vagyok abban a családban, de volt kire ütnöm.

Férjem próbált beszélni már azóta vele, azt mondta, szerinte süket fülekre talált. Neki is ezt ismételgette, hogy nincsenek sérelmei, nem is kell erről beszélni.

Apósommal beszéltem, ő azt mondja, minden nap ezt éli át és szerinte megbolondult.

Azt tudom, hogy az apukája idős korára teljesen demens lett, nem tudom, az számít-e?

Próbáljak beszélni a férjemmel, hogy érdemes lenne szaksegítséget kérni? Vagy maradjak a háttérben?

(64 éves amúgy)