Hogy próbáljak a férjemmel beszélni az anyja állapotáról? Érdemes egyáltalán?
Diagnózis nincs, úgy fogalmaznék, hogy kicsit "bedilizett" vagy nem tudom. Korábban is volt, hogy feleslegesen túlreagált szituációkat, mondjuk negyedévente 1-szer. Olyankor sírt, kiabált, csapkodott, összevissza beszélt. Most már ott tartunk, hogy havonta megy ez.
Decemberben velem kezdte el, azért, mert szerinte én az unokákat ellene hangolom (két lányunk van, 6 és 4 évesek). Anyukáméknál jobban szeretnek lenni, ennyi. Anyósom ezen most valamiért halálosan megsértődött RÁM.
Karácsony előtt felhívott, hogy szeretne megkérni, én karácsonyra nekik semmilyen csomagot ne készítsek össze, ne is menjek oda, mert neki tanulságos volt ez a hónap nagyon. Mikor kérdeztem, mi a baj, annyit mondott, hogy semmi semmi, ő a sérelmein már túllépett, ne vegyek nekik karácsonyra semmit és ne is menjek oda. Utána még mondogatott olyat, hogy ő is ér annyit, mint az én szüleim, és ő engem mindig saját lányaként szeretett, nem érdemelte ezt és hogy tehetek tönkre két idős embert?! Nem is értettem... Férjem mondta, hogy hagyjam, majd megnyugszik. De őszintén, nem akartam hagyni, ne beszéljen így velem ok nélkül senki. Karácsony előtt nem hívott, így mondtam a férjemnek, hogy felejtse el, hogy elviszi a gyerekeket. Ordítva hívott fel, hogy nem fogja hagyni, hogy elvegyem tőle az unokáit és ha kell, ő tovább is fog menni, mert neki láthatási joga van rájuk (???). Azóta hallottam, hogy ismerősöknek szid, olyanokat mond, hogy én hívtam fel és közöltem, többet nem látja a lányokat, karácsonykor sem voltunk náluk. És hogy én méreg vagyok abban a családban, de volt kire ütnöm.
Férjem próbált beszélni már azóta vele, azt mondta, szerinte süket fülekre talált. Neki is ezt ismételgette, hogy nincsenek sérelmei, nem is kell erről beszélni.
Apósommal beszéltem, ő azt mondja, minden nap ezt éli át és szerinte megbolondult.
Azt tudom, hogy az apukája idős korára teljesen demens lett, nem tudom, az számít-e?
Próbáljak beszélni a férjemmel, hogy érdemes lenne szaksegítséget kérni? Vagy maradjak a háttérben?
(64 éves amúgy)
válasza: válasza:Más a két nagyszülőpár, máshogy is állnak a gyerekekhez.
Nem hangoljuk őket sem szándékosan, sem tudat alatt. De nem hülyék, csak kicsit. És elmondják, hol érzik jobban magukat.
válasza:64 évesen nem szoktak demensek lenni az emberek. Eddig is hisztis volt, most is az. Most már több ideje van. Nyugdíjas már egyáltalán?
Azért te sem vagy piskóta. Direkt nem engedted, hogy a férjed vigye a gyerekeket.
Nyugdíjas már.
Nem viheti el őket olyan emberhez, akit veszélyesnek ítélek meg. Akkor csak velem kiabált, mi a garancia, hogy legközelebb nem a 6 évesnek fog így nekiesni?
válasza:Bocs, de láthatóan tényleg ellenük hangolod a gyerekeket.
Nem a te tulajdonaid a gyerekek, hogy egyedül szabd meg, hova mennek. Ha a férjed akarja vinni y szüleihez, viheti.
Nem látod magad reálisan kívülről, az a baj. Most itt anyós szavaiban is van igazsag, láthatóan utalod és az is a célod, hogy a gyerekek se kötődjenek hozzá, csak a te szüleidhez.
válasza:És akkor mi van, ha rákiabál a 6 évesre? Akkor majd apuka is látja, hogy gond van és nem kell ezen agonizálnod, hogy beszélj vele. Azért nem lesz veszélyes valaki, mert egyszer rákiabál a gyerekre.
Totál elfogult vagy tényleg, nem ia csodákom, hogy anyós így érez, miközben valoban el akaros marni onnan a gyerekeid.
Lehet, hogy szimplán elmentek volna az apjukkal, ettek volna sütit, kapnak ajándékot, nevetgélnek, csak te ezt nem akartad, mert láthatóan utálod anyósod, sérelmeid vannak felé, és bosszúra használod fel a gyerekeid. Ez süt belőled, ahogy itt többen írtak, csak nem akarod magadnak sem beismerni.
Talán a te állapotodról kellene beszélgetni, nem anyósodéról.
Én vagyok az anyjuk, nem mennek nélkülem olyan helyre, amit én nem ítélek biztonságosnak. De hogy, hogy nem, a férjem is velem értett egyet és nagyon jól telt így is a karácsonyunk.
Ő is hallotta a telefonbeszélgetést, egy résznél szólt is, hogy adjam oda neki, de nem akartam. Hülyén jött volna ki, hogy addig meg sem szólalt, aztán hirtelen meg igen.
Nem utálom az anyósomat egyáltalán, sőt, a decemberi telefonhívás előtt jó volt a kapcsolatunk. Azon sértődött meg, hogy a gyerekeket ott akarta altatni, ők pedig mondták, hogy nem. Kérdezte, miért nem, már nem szeretik mamát?! Mondták, hogy anyukáméknál jobb aludni. Ő ezen megsértődött, majd utána hívott fel.
Sógornőm férjével ugyanezt csinálta korábban, az is minden volt, csak jó ember nem. Mintha kinézne magának néha 1-1 embert vagy én nem tudom.
"És akkor mi van, ha rákiabál a 6 évesre?"
Nem tudom, te hogy vagy vele, de az én gyerekeimre senki ne kiabáljon rá.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!