Ha egy gyerek vagy fiatal visszahúzódó, nem annyira beszédes akkor a szülőknek kell vele beszélgetést kezdeményezni vagy az illetőnek?

vagy az illetőnek? Szóval ő a gyerek.

Miután a felnőtt tudja, hogy az a normális, hogy a gyerekkel komunikálni kell, hiszen sok információ kell az élethez és ezt csak beszélgetés közben lehet ezeket átadni, neki kell kezdeményezni, mert a gyerek nincs ennek tudatában, ha olyan, akkor nem fog beszélni/beszélgetni.

Felnőttnek kell kezdeményezni, de nem erőltetni..

A játékot jobban szeretik

Meg kell találni az aktivitást amit szeret , nem a beszélgetést erőltetni!

Ha a szülők bizalomteljes, szeretetteljes légkört alakítottak volna ki a gyerekük kicsi korában, akkor - legalábbis velük szemben - az a gyerek mindenképpen meg akarna és meg is tudna nyílni.

Ha a gyerek a szüleinek sem akar beszélni mindennapi örömeiről, bánatairól, akkor ennek az az oka, hogy a szülő korábban

a) folyton csak leugatta;

b) minden elmesélt konfliktus esetén őt hibáztatta;

c) nem figyelt rá, netán meg is mondta neki, hogy hagyja békén, mert őt ez nem érdekli;

d) visszaélt az elmesélt dolgokkal, pl. később gúnyolódott rajta;

e) vagy általában véve olyan légkört teremtett otthon, hogy a kisgyerek nem mert, nem akart mesélni magáról.

Egy óvodát kezdő kisgyereknek gyakorlatilag minden nap kifogyhatatlan mesélőkedve van, annyi új és érdekes dolog történik vele az óvodában. Ha ebből 10-15 év alatt az lesz, hogy a gyerek inkább semmit se mesél a szüleinek, akkor ezt bizony a szülők cseszték el.

És a nyitóra válaszolva: egy kamaszkorú vagy fiatal felnőtt gyerek esetében már nemigen lehet visszaépíteni a bizalmat, változtatni az eddig megszokott dolgokon. És eleve ehhez a szülőnek gyökeresen másképp kéne hozzáállnia a gyerekéhez, mint eddig. Hogyan lenne erre pont most képes, ha egész eddig nem tudott, nem akart változtatni? Szóval sakk-matt helyzet van, ezt nemigen lehet már visszacsinálni.

Mi az, hogy beszélgetést kezdeményezni? Nem idegenekről van szó.

Családban normális, hogy beszélgetnek egymással az emberek és ismerik egymást annyira, hogy tudják, hogy ki mennyire beszédes, miről utál beszélni, mikor kell békén hagyni.

Egy normális szülő el tudja dönteni, hogy a gyereke csak simán nem olyan beszédes (ami teljesen normális, semmi gond nincs vele) vagy esetleg van valami mögötte, valami baj történt a gyerekkel, vagy esetleg depressziós vagy más mentális problémája van.

Attól is függ, hány éves a gyerek? Mert kamasznál ez egy teljesen normális viselkedés.

Ha nem kamasz, akkor korábban beszédesebb volt-e, mert ha igen, akkor valami történt a háttérben, amit érdemes kideríteni.

Viszont ha sosem volt beszédes, akkor ilyen típus, felesleges erőltetni.