Hogy lehet egy felnőtt gyereknek segíteni abban, hogy elfogadja ha az anyja elutasjítja őt?

A párommal 4 éve vagyunk együtt, és azóta az ő anyjával nagyon hideg a viszony (mindketten nők vagyunk).

Ez a hideg viszony köztük persze régebbre vezethető vissza, de mióta felvállaltuk, hogy együtt vagyunk gyakorlatilag kerüli őt az anyja.

Az első két évben pl.csak 2-szer találkoztak. Ha fel akarja hívni az anyját kb.5-ször kell hívnia mire felveszi. Ha ír neki hetekig nem válaszol. Ha találkozni akar vele folyton csak a kifogások jön, hogy miért nem ér rá találkozni. Se a születésnapján nem köszönti fel, se karácsonykor nem találkozik vele.

Régebben a párom ezt jobban viselte, de mostanában egyre rosszabbul reagál ha ilyen elutasításokat kap, vagyis ha nagy ritkán beszélnek is, az mindig veszekedésbe fullad. A párom számonkéri az anyját, hogy miért nem akar foglalkozni vele, miért törődik jobban a testvéreivel stb.az anyja pedig rögtön azzal jön, hogy pont azért mert így viselkedik, azért felhívja, hogy vádaskodjon, követelőzzön és kötekedjen.

Szóval gyakorlatilag egy ördögi körben vagyunk, a párom egyre többször keresi az anyját és egyre többet adja neki az ívet, ami egyre több veszekedéshez vezet, amitől a párom mostanában egyre jobban kiborul.

Én ilyenkor természetes vígasztalom ahogy csak tudom, de azt nem hajlandó elfogadni, hogy már nem nagyon lesz jobb a kapcsolatuk az anyjával. Hogyan segíthetnék még neki, hogy jobban elfogadja ezt és hogy túllépjen rajta?