A lányom az egész fizetését elszórja, hogyan lehet erről leszoktatni egy már felnőtt embert?

Hadd találjam ki, valahányszor valamilyen elrugaszkodott vágya volt (mikor lesz pónilovam, miért nincs úszómedencénk, miért nem megyünk 1 hónapos luxushajóútra a Karibi-szigeteken, stb…), az volt a standard válasz, hogy “majd ha megkeresed rá a pénzt”. Félreértés ne essék, ez nem szemrehányás akar lenni, csak puszta megállapítás. Aki túl sokszor hallja ezt a mondatot, abban nyilván rögzülni fog. Na nem az, amire a szülő gondol, hogy átlagfizetéssel nem lehet luxuséletet élni, hanem az, hogy a saját pénzéből majd mindenre telik, amire eddig nem. Valószínűleg egy idő után le fog nyugodni, és nem csak megkeresni, hanem gazdálkodni is fog a pénzzel.

Túl sokat nem tehetsz, ha “elég” a pénz, és nem kér soha egy fillért sem, végülis felnőtt ember, úgy osztja be, ahogy akarja. Persze igazad van, hogy jó lenne tartalékolnia, úgyhogy én ragaszkodnék hozzá, hogy x %-át a fizetésének tegye félre, vagy fektesse be mondjuk államkötvénybe. Nagy hasznot ugyan nem hoz, de cserébe biztonságos. Nem kell ennyi idősen orbitálisan nagy százalékban gondolkodni, és nem is úgy adnám ezt neki elő, hogy fix összeggel kész tények elé állítom, hanem leülnék vele beszélni, és hagynám, hogy ő mondjon egy konkrét összeget/százalékot.

48-as, a szóban forgó ember egy FELNŐTT NŐ, aki fizeti a rezsit, kaját. Innantől kedzve lehet leszállni róla. Pont.

Senkinek semmi köze hozzá, hogy mire költi a SAJÁT pénzét - mellesleg, hogyha olvastad volna a kérdező válaszait ott leírta, hogy ő maga egy igénytelen nő, aki soha semmit nem vásárolt magának, 10-15 éves elhasznált göncökben jár, és most ki van akadva, amiért a lánya nem ilyen.

#56 te ugyan azt olvasod, mint én? Én egy olyan anyáról olvasok, aki lemond a saját részéről a gyerekei javára. Ez nem az a "hú de igénytelen vagy" kategória. Nem azért van kiakadva az anyuka, mert a lánya vesz magának 1-2 ruhát. Lehet az ember igényes egy szekrény ruhával is bőven, nem kell hozzá kettő. Mi a baj azokkal a ruhákkal, amiket mondjuk a szülők halmoztak fel? Szerintem semmi, csak ez a gyerek most élvezi azt, hogy van pénze, és költi. Igen, ilyent csak egy gyermek agyú ember csinál, hogy felelőtlenül költi a pénzét. Ha olvastad volna, volt elég ruhája. Tudatos ember azokat, ha nem jók elajándékozza, és max felfrissíti a ruhatárat. De itt nem ajándékozott senki semmit ergo azok a ruhák még persze kellenek.

Értem én, hogy te is olyan ember vagy, aki hónapról hónapra él, me a fizuját eb@ssza, de ennyjre ne védd a társad, mert attól nem normális.

Máskor meg egy embert ne igénytelenezz le csak azért, mert nem vásárol magának tonnaszám ruhákat, hanem helyette megtakarít, mert 2 gyereke van, azoknak soha nem lehet tudni, hogy mikor kell pénz, és akkor ne legyen az, hogy "nekünk sincs fijam, me anyád a háendembe minden hóunapba otthaggya a 100 ezret."

Szerintem mindenki boldogan élne az 5000. sál nélkül, csak sajnos ti ilyenek vagytok. Bedöltök a multiknak, és gazdagítjátok a kapzsi milliárdosokat, akik röhögnek a markukban, mert minden 2.hülye megveszi minden hónapban a különböző nem tudom ki által tervezett kapucnis felsőt és társait, majd bedobja a szekrénybe aztán többet nem lássa, csak lomtalanításkor. Ez egyáltalán nem tudatos vásárlás már, sőt. És attól, hogy valaki gyereke dolgozik, de nem tud racionálisként gondolkozni, még nem lesz felnőtt a szülő szemében. Még gondolja, hogy hátha van remény, próbálják igazgatni, hogy ne bassza el a pénzét értelmetlen dolgokra. Tény, hogy semmi köze a pénzhez, de a gyerek életéhez még van. Élet meg tartalék és pénz nélkül eléggé siralmas. Az meg hülyeség, hogy "ahhoz, még van idő, csak 23 éves vagyok" mert ezt fogja mondani minden évben addig amíg 40 nem lesz, aztán meg nem fogja érdekelni, mert már nincs semmi vagyona. Majd feladja, és folytatja az életvitelt, de majd irigykedni azt fog mondjuk Bélára, aki a munkatársa, hogy vett egy Mercedest

A kérdező "takarékoskodjál, kislányom" elvárása mögött egy mélyebb félelem vagy elvárás húzódhat meg. Talán azt szeretné, ha a lánya pár éven belül - saját önerőből és hitelből - legalább egy garzont szerezzen és cuccoljon el a családi házból. Talán nem szeretné, ha pucér fenékkel menjen majdan bele egy házasságba és vállaljon gyereket, mert akkor élete végéig kiszolgáltatott lesz/lenne. Talán más a félelem oka.

De akkor le kell ülni, és elkommunikálni.

"Lányom, szeretném én és az apád, ha x éven belül elköltöznél és a saját lábadra állnál."

Kérdező!

Miért nem válaszolsz egyetlen egy válaszra sem?