Szerintetek is jól döntöttem?

Egy 20 éves nő vagyok. 2 éve végeztem a gimiben, alig vártam, hogy megszabaduljak a tanulástól. Nagyon sokat gondolkoztam, hogy menjek-e egyetemre, de a végzős évben találkoztam egy velem egyidős pasival, akivel összejöttünk. Imádtam vele lenni, nagyon beleszerettem. Anyámék nem szívlelték, mivel van egy féle cigány beütése(nem tudom, az apukáját nem ismerem, de az anyukája fehér) és eléggé nagyképűen viselkedett velük, amit szóvá is tettem a fiúnak, hogy nem kéne. Anyám addig idegesített engem, hogy alig vártam a vége fele, hogy leérettségizzek, és elköltözzek a párommal Debrecenbe. Neki ott volt az álomegyetemje, és követtem őt. Amúgy a párom Pesti, én Szolnok mellett élek egy kisebb faluban. Rájöttem, hogy ezt nem lehet csinálni egyetem mellett, hogy dolgozzak és tanuljak is, így dolgozni kezdtem.

. Az ő anyukája támogatott volna, az én szüleim is, de én tőlük nem fogadtam el, mivel nem fogadják el a páromat, így megszakítottam a kapcsolatot velük. Debrecenbe inkább elkezdtem körmöket csinálni, szereztem egy diplomát, amiben még anyámék támogatták, mivel ők fizették ki a tanfolyamot( ezt egy nyár alatt csináltam, ősszel költöztem el otthonról). Az első két hét csodás volt a párommal, egész nap csak ketten voltunk, az ágyban(amíg klienseket szereltem), imádtam minden pillanatát.

Majd egy hónap múlva párom nem akart bejárni órákra. Én noszogattam, hogy menjen, de nem volt akit. Helyette egész nap otthon feküdt, és nem csinált semmit. Ez így ment karácsonyig. Karácsonykor hazamentünk hozzuk Pestre, ott az anyja mondta, hogy többet nem akarja fizetni, hogy mi ott albérletbe legyünk, menjünk inkább Pestre, ott tudok körmöket is csinálni. Azzal Januárban felköltöztünk, és gondoltam, hogy ott valamit a párom elkezd csinálni. De csak semmit. Én nagyon szeretem, mert pont olyan pasi, aki nekem kell. De a munkához illetve a tanuláshoz állása, nagyon elszomorít. Nekem jelenleg eléggé jól megy a munka, jól keresek a körmökkel.

Csak itt jön a bibi. Elgondolkoztam, hogy milyen lenne most az életem, ha anyámék szerint csinálnám. Most vagy jogot tanulnék, vagy lennék egy fordító( mivel tökéletesen beszélek a magyar mellett még 2 nyelvet, az egyiket anyanyelvi szinten, ugyanis anyám nem magyar) aki megszedi magát. Helyette körmözök, amit utálni kezdtem, és van egy olyan párom, aki egész nap csak fekszik és nem csinál semmit, mert anyós eltartja. És még pluszban, anyám se áll velem szóba.

Karácsony alkalmával kaptam egy gyűrűt a páromtól. Anyámat felhívtam, hogy újságoljam el vele a nagy hírt. Ahelyett, hogy gratulált volna, csak annyit mondott, hogy megérdemlem, ha ilyen hülye vagyok.

Szerintetek itt nekik van igazuk?