Mit tegyek, hogyha a fiam távolságtartó lett velem?

39, ez csak egy szimpla szófordulat volt, mikor felnő valaki, akit gyerekként làttunk utoljára, szoktak ilyet mondani, de szép lett, nem?

Erre tényleg nem normális dolog így reagalni, egy igen, nem, hát felnőtt bizony, bármi valasz is tökéletes. Az ember 1000 ilyen kérdést fog kapni felnőttként, mindenhonnan elrohan majd? Munkából, temetesről, mittudomén?

Nem a kérdezőt vedem, gondolom nem volt túl jo anya, ha ennyire nem érdekli a gyereket,csak erre az esetre reagáltam, hogy na, tényleg a sráccal se lehet minden rendben, ha ennyire nem tud hétköznapi felnőtt interakciókban részt venni.

Semmi közöd ahhoz, hogy adnak-e pénzt a benzínbe. A fiad majd tudja, hogy neki megéri-e őket ingyen vinni vagy nem.

És nem kell kellemetlen helyzetbe hozni, főleg nem mindenki előtt. Én megsajnáltam, pedig én laza személyiség vagyok, de az ilyen akkor is ciki lehet. Szegény csávó.

Én is agyfszt kapnék egy olyan anyától, mint te vagy, aki folyamatosan nyomul, tolná rám magát, és sorolhatnám.

Örülj neki, hgoy heti egyszer átmegy hozzád, engem havi egyszer sem látnál, mivel szörnyen erőszakos vagy 😉

De már írtál ki kérdést, akkor is megmondtuk, hogy hagyd békén a fiadat. Felnőtt férfi!

39-es, mondjuk nálunk ez minden látogatásos pfázás volt. A pasikon való kattogás, és hogy ugye, milyen helyes xy? Kvázi célozgatás, na összejönnék vele?

Én is elmentem egy szó nélkül a harmadik ilyen megszólalásuk után. Nettó bunkóság állandóan ezen lovagolni.

"Mit tegyek, hogyha a fiam távolságtartó lett velem?"

Fokozatosan le kellett volna válnod a fiadról, akkor megértenéd, hogy most már nem az anyja ölelésére vágyik. Ez nem jelenti azt, hogy nem ölelhetitek meg egymást találkozáskor, búcsúzáskor, vagy egy kivételes esemény hatására, de "csak úgy" mint kiskorában már nem kellene ölelgetned, simogatnod, mert visszás érzést vált ki belőle. Kezeld helyén a dolgokat.

Aki azt látja problémásnak, hogy a srác tényleg bunkó volt, had helyezzem egy másik perspektívába a helyzetet:

Valószínűleg egy szorongóbb típusú srácról van szó. A szorongás pedig a folyamatos kritizálástól alakul ki, amit a gyerek a szülő részéről kap.

Itt nem arról van szó, hogy egy rossz szót sem szabad szólni a gyereknek, hanem arról, hogy valószínűleg több alkalommal is meg volt alázva, amikor kritika érte, így azt tanulta meg, hogy bármit csinál, az sosem lesz elég jó.

A kérdező válaszai alapján én legalábbis ezt látom reálisnak.

Szóval adott egy szorongó személyiség, aki a sok rossz élmény ellenére még mindig próbálkozik otthon a legalapvetőbb dolgokban segíteni, mert hát mégis csak családtag.

A vendégségben a kellemetlen kérdéseknél meg egy amúgy is szorongó személynek mit kellett volna válaszolnia? Bunkó nem akar lenni, hisz akkor az anyjához sem járna körülbelül soha, de ha jópofizik, abból sem jön ki jól. Egyetlen megoldása maradt, hogy menekül a helyzetből, és akkor ez még egy nagyjából jó reakció is volt.

Arról meg nem is beszélve, hogy ha esetleg meleg a srác, akkor még kellemetlenebb a kérdés számára.

A birtokló magatartásra, meg a féltékenységre már ki sem térek.

Kérdező, ne haragudj, de ezt te főzted.. jó étvágyat hozzá.

Az a szomorú, hogy az olyan szülők, mint a kérdező, észre se veszik, hogy mit csinálnak rosszul. Rátelepednek a gyerekükre, és felnőttként is uralkodni akarnak rajta. Az is meredek, ahogy megmondja, hogy ezek után nem mehet a nagynénihez. 26 éves ember, majd eldönti, kihez akar menni, nem az anyja dönti el.

A pénzügyeibe se szóljon bele a szülő. Nem ő tartja el.