Mennyire szégyelleni való, hogy a szüleim távolságtartast kértek ellenem?
Anyummal nagyon elfajultak a dolgok és nagyon rossz kapcsolatunk volt. Elég durván megalazott és passzívan bántalmazott kiskoromban. Ez alatt azt értem, hogy inkább passzív agressziót kaptam a részéről, és nem fizikait. De ez is épp elég volt. Végül odáig fajult a dolog, hogy nekimentem többször anyának. Nem azt mondom, hogy ez szép dolog vagy elnezheto, de eszkoztelennek és tehetetlennek éreztem magam vele szemben és eldurrant az agyam attól ahogy viselkedett velem. Végül a verekedesunk után tavolsagtartast kértek ellenem 2 hónapra. Ez nagyon megviselt és nagyon szégyellem magam. Úgy érzem, aki ezt tudja rólam, azt gondolja, hogy egy elmebeteg bűnöző vagyok, mert általában ilyen emberek ellen kérnek ilyet. Úgy érzem ez egy bélyeg rajtam és rossznak érzem magam. És nemtudom elengedni és megemeszteni az egészet, hogy ez történt.
25L
Az emberek az alapján fognak megítélni, ahogy velük viselkedsz, nem egy papír alapján.
Ha másokkal nincs gond, ne aggódj.
Ez már megtörtént, próbáld meg elengedni.
Amcsiban lehet perelni lelki bántalmazásért, finneknél cseheknél, jobb helyeken családon belüli erőszak a verbális bántalmazás is..
Abszolút érthető, hogy egy folyamatosan bántalmazott gyerek, aki ebben nőtt fel megpróbálja megvédeni magát a saját korlátozott módszereivel. Akinek senki sem tanította hogy kell máshogy megoldani egy helyzetet, az nem fogja tudni, a 18. szülinapján nem lesz “ép ember lelke, normáljs megoldási módszerei”.
Az ilyen anyákat büntetni kéne itt is és kiemelni a gyermeket, hogy megtanulja kezelni a szituációkat, mert azt csak olyantól lehet, aki helyes módszert alkalmaz.
Ha csak egy bántalmazó van a családban, mástól meg tudja tanulni, de ha az a bántalmazó az anya(aki gyakran egyedül van) nem lesz rá mintája, nem lesz képes magától alkalmazni a dolgokat, amikről fogalma sincs, sosem gyakorolta. Mintha késsel villával evést várnánk attól, aki csak képen látott evőeszközt, hiába felnőtt, időbe telik, mire gyakorlatot szerez.
Szerintem is menj terápiára, NEM a te hibád, ami történt, még ha ennek az országnak a jogrendszere máshogy gondolja.
Mint a spanyol vagy indiai nemierőszakbotrányok, érezzük, hogy nem helyes, egyre többen, de még sok a tudatlan, más értékrendű, szintén sérült ember..
Nálunk mindennaposak voltak a megalázások, szidások, csúnya szavak, sértések, nem egy naponta, hanem több.
Csoda hogy egyáltalán élünk és az öngyilkossági kísérleteink csak kísérlet szintjén maradtak az meg szintén csoda, hogy a szüleink még élnek.. én biztos vagyok benne, hogy mások már agyonverték volna őket.
Aki így nő fel, minden napja ilyen, annak olyan beszűkült a tudatállapota, fejletlen a személyisége, sérült, személyiségzavaros, beteg a lelke, hogy nem tud úgy érezni és cselekedni, mint egy megközelítőleg egészséges környezetben felnőtt hasonló korú személy.
Nekem is költözéskor lett könnyebb, majd terápiával, mellesleg a gimi 19-20 éves korig tart(évvesztesek, nyelvi nulladikosok), senki sem várhatja pláne ma, hogy egy 50 ezerért fentartott szobát tudjon bérelni egy gimis érettségi mellett..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!