Mennyire szégyelleni való, hogy a szüleim távolságtartast kértek ellenem?
Anyummal nagyon elfajultak a dolgok és nagyon rossz kapcsolatunk volt. Elég durván megalazott és passzívan bántalmazott kiskoromban. Ez alatt azt értem, hogy inkább passzív agressziót kaptam a részéről, és nem fizikait. De ez is épp elég volt. Végül odáig fajult a dolog, hogy nekimentem többször anyának. Nem azt mondom, hogy ez szép dolog vagy elnezheto, de eszkoztelennek és tehetetlennek éreztem magam vele szemben és eldurrant az agyam attól ahogy viselkedett velem. Végül a verekedesunk után tavolsagtartast kértek ellenem 2 hónapra. Ez nagyon megviselt és nagyon szégyellem magam. Úgy érzem, aki ezt tudja rólam, azt gondolja, hogy egy elmebeteg bűnöző vagyok, mert általában ilyen emberek ellen kérnek ilyet. Úgy érzem ez egy bélyeg rajtam és rossznak érzem magam. És nemtudom elengedni és megemeszteni az egészet, hogy ez történt.
25L
Kérdező (#89) "A tavolsagtartas 3 éve történt. Nem most történt." - és még mindig ezen pörögsz? Tudott valami valódi kárt okozni neked ez a "távolságtartási határozat"? Volt olyan fiú az életedben, akit tényleg ez zavart volna? Volt olyan barátod, aki ezért fordított hátat neked?
De úgy túnik, ezek a "magna mater dolorosa" típusú mártíromkodó világesze anyucikák meglehetőse egyformák, és mindegyiknek sikerül egy számukra megfelelően sub férfira szert tenni, aki soha sem száll nyíltan szembe velük, nem állítja le őket...
(persze másféle férfi nem bírná ki mellettük, ez is logikus - na, annak örülj Kérdező, hogy te nem ilyen vagy.)
Csak azért mondtam, hogy 3 éve történt ez a verekedés és tavolsagtartas, mert valaki írta, hogy az elmúlt időben tartom velük a kapcsolatot pedig nem.
Azóta egyedül élek.
Hát őszintén szólva nem láttam be, hogy anyámnak baja van, mert inkább magamat hibaztattam. Sőt nem hogy nem láttam be, hanem nem is voltam tudatában. Meg ott volt az, hogy egy nagyon jó keresztény hívőnek mutatta be magát, és meg is van győződve róla, hogy ő az, és kicsikent ő volt a példa, azt gondoltam minden amit tesz az jó, és a hibás és rossz csak én lehetek. Hiszen anyum egy keresztény ember, akkor "rossz" nem lehet, gondoltam én.
Egyébként azzal egyet értek, hogy a szemelyisegzavaros ember nem tanul a hibájából. Ezzel én is küzdök, mert én is személyisegzavaros vagyok. Viszont szerintem ez addig van így, amíg fel nem fogja az ember és be nem látja, hogy gáz van vele és ezt kezelni kell. Akkor sem könnyű, de már egyszerűbb változtatni, ha van betegsegtudatod. Amíg viszont nincs, és nem vagy tudatában hogy amit csinálsz az káros másra nézve, addig tényleg ugyanazokat a hibákat követed el újra és újra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!