Mennyire szégyelleni való, hogy a szüleim távolságtartast kértek ellenem?
Anyummal nagyon elfajultak a dolgok és nagyon rossz kapcsolatunk volt. Elég durván megalazott és passzívan bántalmazott kiskoromban. Ez alatt azt értem, hogy inkább passzív agressziót kaptam a részéről, és nem fizikait. De ez is épp elég volt. Végül odáig fajult a dolog, hogy nekimentem többször anyának. Nem azt mondom, hogy ez szép dolog vagy elnezheto, de eszkoztelennek és tehetetlennek éreztem magam vele szemben és eldurrant az agyam attól ahogy viselkedett velem. Végül a verekedesunk után tavolsagtartast kértek ellenem 2 hónapra. Ez nagyon megviselt és nagyon szégyellem magam. Úgy érzem, aki ezt tudja rólam, azt gondolja, hogy egy elmebeteg bűnöző vagyok, mert általában ilyen emberek ellen kérnek ilyet. Úgy érzem ez egy bélyeg rajtam és rossznak érzem magam. És nemtudom elengedni és megemeszteni az egészet, hogy ez történt.
25L
válasza:És ezért verted meg többször is?
Tényleg elmebeteg van. Nálunk az egyik ilyen kölyök annyira ment neki a szülőjének, hogy megölte.
válasza:Ez így nagyon kevés szerintem is, mármint ahhoz, hogy így kiakadj, bár, ha csak büntetett és dicsért az nem szülő hnem tanár szerep, nem kéne felmenteni az alól, hogy nem ment neki az anyaság.
A szülő ölel, puszil, meghallgat, terelget, tanácsot ad(ez nem barátnő szerep), védelmez, kiáll érted, gondoskodik rólad.
Ehhez képest mások szüleit(pl az enyémeket) élve kéne elégetni a pokolban, szóval csak ridegtartást kaptál ezek alapján, ahogy én látom.
Nálunk a napi szintű kàromkodva alázásunk, önbizalomrombolásunk(minek élsz te szerencsétlen, erre sem vagy képes, haszontalan vagy, meg se próbád meg csinálni, ostoba, buta szerencsétlen)pár pofonnal megtoldva, üvöltésekkel fenyegétessekkel csúnya szavakkal tarkítva, minden nap többször.
Öcsém is felkente anyát a falra, mikor besokallt, őt kevésbé nyomták el, mert fiú, felé kevesebb volt az elvárás, én is felkentem volna őket, ha nem vagyok olyan szinten sérült, hogy kb megmozdulni alig mertem, csak ne piszkáljanak már.
Nem érzem hibásnak magam már, sem öcsémet. Tudom, hogy anyámék is sérültek voltak, de meg sem próbáltak változtatni, ezért hibásak, nekik megfelelt, hogy így bántak velünk, pedig tudták, hogy nincs rendben, de folyton azzal védekeztek, hogy nem tudnak jobbat(sosem keresték a megoldást, mert nem voltunk fontosak, se terápián nem voltak, se pszichológussal nem beszéltek, se szakirodalmat nem olvastak).
Én is sérült vagyok/voltam(már kevésbé), de nem akartam bántalmazó szülő lenni, mert szerettem a gyerekem és fontos volt nekem, hogy jól bánjak vele, én mentem terápiára, olvasok szakirodalmat és piszok nehéz megállnom, de megállom, hogy ne üssem, pedig belőlem is ez jönne.
válasza:A támogatást elfogadtad. A kritikát már nem.
Na nekem ettől nyílik a bicska a zsebemben. Szóval ha valaki támogat egy másik embert, annak kutya kötelessége minden roszat eltűrni, minden megaláztatást mert támogatva van? Aki ezt helyesli az maga is így szokott segítséget nyújtani másoknak? Segítesz de azért belérúgsz jó nagyokat jó sokszor? Miféle lelkivilágra vall már ez? Hatalmaskodás ez semmi több mikor érzed van valami a kezedben, és azt eszközzé változtatod, hogy a másikat függésben tartsd. Kulturáltak állatot különbül tartanak de mindegy.
Akik meg a kérdezőt hordják el mindenféle agresszív állatnak, azoknak kívánok hasonló családi viszonyokat. Csúnya dolog verekedni ez tény, de a szomorú valóság az hogy a fizikai sebek hamarabb gyógyulnak be, mint azok a sebek amiket a kérdezőhöz hasonló emberek kaptak. A lelki sebek. Amire nem elég egy hét hogy kevésbé fájjon, amire bármit tenni lehetne hogy begyógyuljon. Ezeket sokszor sírig hordozzák a lelkileg már gyerekként megnyomorított emberek. Erre itt ők a vadállatok. Nem is az aki ilyenné tette a saját gyerekét, akit ő maga hozott a világra.
Mint mikor egy kutya agresszív másokra támad és akár torkot is átharapna. Ki érte a felelős? A kutya maga? Nem, a gazdája. Ahogy a kutya sem született vadállatnak a kérdező sem "bántalmazónak" és most ez elég erőd idézőjel.
válasza:Mivel keresztény családban születtem, ezért úgy gondoltam, hiába tudom hogy szenvedek belül és egyedül vagyok és magányos a tehetetlenség és a meg nem ertettseg miatt, ennek ellenére úgy éreztem, hogy ha a szüleim ilyen vallasosak, akkor biztos mindent jól látnak és kezelnek. Azt hittem egy mintacsalad vagyunk és inkább én vagyok a felelős mindenért és én reagálok túl mindent és hogy lehetetlen, hogy kereszteny emberek bantalmazzanak. Meg most is nehéz felfognom és nehezen ismerem be, hogy talán tényleg így van. Valahogy folyton védeni akarom őket, miközben az eszem mást mond és máshogy érzem belül a dolgokat. Valahogy könnyebb és egyszerűbb lenne nekem felelősnek lenni mindenért mint beismerni hogy a saját szüleim így tudnak viselkedni velem. Sokkal fájdalmasabb lenne, mint magamra vallalni az egészet. Hiszen azt már megszoktam. Ismerős érzés magamat okolni. El sem tudom képzelni, hogy szeressem magam. Nem is szeretem. Félek, hogy a szüleim sosem fognak megbocsatani és újra kapcsolatba lépni velem. De valahol meg úgy érzem, hogy én is nehezen bocsátanek meg nekik, mert végeredménykent én fogok életem végéig szenvedni a mentális bajaimtol. És őket ez nem érdekli. Haritanak, hogy ők mindent megtettek és megadtak. Egyáltalán nem gondolkoznak el azon, hogy felelosek ok is. Nekem ha gyerekem lenne, nem tudnám ilyen szinten magára hagyni. Folyton azon kattognek, hogy mit ronthattam el, és biztosan magamat okolnam és bocsánatot kérnék a gyerekemtol, hogy lelkileg ilyen sebeket okoztam neki. De az én szüleim csak azt a részét nézik a dolognak, hogy rájuk támadtam és hogy ezt hogy mereszeltem. 3 éve nem beszélünk mert nem kíváncsiak rám. Az sem érdekli őket, van e mit ennem. Tudják hogy borderline vagyok, és nem érdekli őket, hogy ilyen mentális betegséggel hogy tudom vinni az életem. Én biztosan nemtudnek úgy élni, hogy nemtudom mi van a gyermekemmel. Talán pár hónapig haragudnek, nem tudnék megbocsatani neki, talán még utána sem hosszú évekig, vagy nemtudnam megemeszteni, hogy kezet emelt rám. De az, hogy semmilyen szinten nem érdeklődnék felőle, vagy hogy ne érdekeljen mi van vele, arra képtelen lennék. Én ha anya lennék, nemtudnek elképzelni olyan helyzetet, vagy olyan esetet, amit ha a gyerekem elkovet, akkor teljesen magára hagyom és leepitem a hidakat közöttünk.
Szerintem a szüleim úgy vannak vele, hogy bármennyire is tehetnek a nálam kialakult betegségről, akkor is elfogadhatatlan amit tettem és ezért nem kíváncsiak rám. De szerintem igazából fejben odáig sem jutnak el, hogy elgondolkodjanak a felelossegukrol. Lezartak a dolgot annyival, hogy én kezet emeltem rájuk és ennyit látnak a dologból. Pedig nem itt kezdődtek a problémák. Egész kiskoromra nyúlik vissza. Ami történt és amit tettem, az a következménye az egesznek, meg akkor is, ha nagyon durva amit csináltam.
válasza:Amúgy ahogy látom, elég sokan annyit emelnek ki a tortenetembol, hogy "megverte a saját anyját többször is". Ebből a mondatbol annyi jön le, mintha anyám lenne az áldozat teljes mértékben, én pedig az elmebeteg állat, aki ok nélkül random támad. Az nem számít egyáltalán, hogy milyen út vezetett idáig. Az hogy ő egész életemben milyen szenvedést okozott az nem számít. Az számít, hogy végül tehetetlensegemben többször elborult az agyam és az elfojtott düh és fájdalom ilyen formában tört ki belőlem.
Őszintén most úgy érzem, nem is tudom minek írtam ki ezt a kérdést.. Arra számítottam, hogy sokaknak ez kiabranditoan hangzik vagy durvanak. De arra nem, hogy csak egy elmebeteg agresszív idióta állatnak fognak látni.
válasza:69%os te sem tudod pontosan mit tettek vele de ész nélkül támadod, már a nem létező gyereke földhözverését is ide vizionáltátok. Ez jobb mi? Ti biztos kedvesebb emberek vagytok akik egy érzelmi sérültet provokáltok és taszítjátok lejjebb a lejtőn. Ti nagyon egészseges közegböl szabadult jó emberek ti....
Olvasd már a kérdező sorait. Szerinted nem tettek vele semmit? Egy lelkileg zavart bizonytalan ember, aki a sorozatos bántások ellenére is kötődne érzelmileg a sajátjaihoz, aki családot akarna, akiből eszméletlen indulatokat hoztak elő, de még így is a lelkemélyén magát okolja. Mert ő a rossz aki megérdemelte a lelki terrorr. Ó valóban ilyen egy agresszív állat akivel nem tett semmit a drágalátós családja.
Te meg a társaiddal akik ilyen rohadt kiegyensúlyozottak vagytok, ha nem tudtok segíteni inkább ne szóljatok egy szót sem. Lehet te nem emeltél kezet senkire, de hogy az érzelmi intelligenciád lent van a fenében az tuti.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!