Mit tegyek, hogyha a fiam távolságtartó lett velem?
26 éves a fiam. Két éve költözött külön. Gyerekként nagyon bensőséges kapcsolatunk volt, kamaszként kezdődtek a gondok.
Nagyon távolságtartó lett velem, fizikai értelemben is, pl nem akart puszit adni, elhúzódott ha meg akartam ölelni vagy simogatni. Nem osztott meg velem semmi bizalmas információt, előbb kért érzelmi támogatást idegentől mint tőlem. Azzal nyugtattam magam, hogyha lemegy a kamaszkor akkor javulni fog ez. Hát nem javult.
Kb heti egyszer szokott átjönni egy órára, de azt is csak kb mégis csak az anyám alapon teszi. Megcsinálja amire megkérem őt, aztán már megy is, sokszor még enni sem akar. A másik meg az, hogy állandóan feldúlt állapotban van, de soha nem hajlandó megmondani, hogy mi a problémája, ha kérdezem, akkor rámförmed, hogy nincs semmi baja, hagyjam őt bèkén ne kérdezzek tőle hülyeségeket. Azt nem értem, hogy a tőlem 10 ével fiatalabb kolléganőit meg ölelgeti a képeken, amit a csapatébítőkön vagy karácsonyi bulin is csináltak, én meg ha megsimogatom vagy meg akarom ölelni elhúzódik, mintha undorodna tőlem ès sokszor úgy néz rám mintha gyűlölne, a képeken meg úgy néz ki mit aki ki van virulva.
Volt már valaki hasonló cipőben?
Furák a válaszolók, de ez már máshol is előjött, hogy kvázi természetesnek tekintik sokan, hogy egy férfi _ennyire_ eltávoldik az anyjától. Ez így, ennyire nem normális, nem indokolt. Öcsém, férjem, sógoraim és most hirtelen legalább 5 barátot/havert tudok összeszámolni, akinek nem ilyen a kapcsolata az anyjával. Nyilván nem ölelgeti, bújik, puszilgatja mint amikor 8 éves volt, de ne legyen már az normális, hogy egy puszi vagy egy ölelés elől elhúzódik és hogy _semmit_ nem oszt meg az életéről.
Viszont kérdező az nagyon fura, hogy egy szeretetteljes kapcsolat minden ok nélkül ennyire hideggé-rideggé válik. A korábban felsoroltak közül többeknek nem volt felhőtlen a kapcsolata az anyjával akár kamaszkorban, akár később voltak konfliktusok, de ilyen mértékű elhidegülés még akkor sem történt, szóval azért én is megkérdezném tőled, hogy biztos, hogy pl. a kamaszkori, életkori eltávolodására vagy bizonyos döntéseire te jól reagáltál? Illetve 10 év alatt egyszer sem beszéletek erről, hogy mégis mi a fene folyik köztetek? A heti 1x-i látogatás egyébként még akár sok is lehet, attól is függ milyen messze lakik, van-e párkapcsolata stb., de mondjuk az is lehet, hogy ezt elvárásként éli meg, plusz hogy "amit mondok megcsinálja" - mit kell megcsinálnia? Ha ezek a látogatások erről szólnak, hogy ő menjen hetente valamit csinálni, akkor is érthető. Kevés így az infó, valamilyen folyamat csak történt 10 év alatt, de ezt csak vele tudod megbeszélni.
Fogadd el, hogy felnőtt ember. Te szerintem nem tanultál fejlődéspszichológiát. A kamaszkori távolodásról úgy beszélsz, mintha valami rendellenes dolog lenne. Pedig az a normális. Te egy szimbiotikus kapcsolatot akarsz, a felnőtt gyereket pótlékként használni. Nos, a fiad egészséges ember, el kell fogadni, hogy levált. Ha erőlteted az ölelgetést, túl szoros kapcsolatot és csak kritizálni tudod, ne lepődj meg, ha megszakítja a kapcsolatot, mert különben megfulladna.
Éld a sját életedet, alakíts ki új párkapcsolatot, barátságokat, tűzz ki célokat, amik lekötnek. Ha nem telepedsz rá, jobb kapcsolatod lesz a fiaddal.
Általában olyan dolgokra szoktam megkérni, amit én nem tudok megcsinalni. Pl, hogy locsolja meg a virágokat a pincében, mert nekem már rossz a térdem. Vagy, hogy hordjon be tűzifát, mert az apjának is megvan műtve a háta, vagy Karácsony előtt hogy rakja fel a falra az égő sort.
Kritika:
A múltkor a barátaival mentek Bécsbe, természetesen a fiam autójával. Kérdeztem tőle, hogy a többiek adnak bele pénzt a benzinbe. Ő meg fel volt háborodva, hogy nekem ehhez mi közöm, nem én fizetem. Nem arról van szó, hogy én fizetem e, csak nem szeretném, hogy a fiam ki legyen hasznàlva, mert a másiknak így kényelmes ès még ingyen is van ès nem ez az első ilyen, hogy a fiam ingyen sofőr volt. Én értem, hogy egy helyre mennek, de azt gondolom, hogy illik megkérdezni, hogy mennyivel szállhatok be a benzinnel.
Meg sokszor olyan szintű kirohanásai vannak.
A múltkor voltunk temetésen, utána beugrottunk a nagynénimhez. Az unokàja épp haza látogatott mert külföldön dolgozik. Nagynénim megkérdezte a fiamtól, hogy szerinte is szép làny lett a Lucából. Làtszodott, hogy zavarba, hozta a fiamat, ès mondta neki a nénje, hogy nem kell zavarba jönni. Erre a fiam felállt ès köszönés nélkül eltávozott. Majd lesült a bőr az arcomról. Aztán mondtam neki, hogy kérjen szépen bocsánatot, mert így többet nem mehet hozzájuk. Ő meg nagy mellényel kijelentette, hogy őt nem érdekli ezek után nem is kiváncsi rájuk. Pedig azt gondolom nem valami borzasztó dolgot kérdeztek tőle.
És ő ezt nem làtja be, hogy egy pöffeteg sértődékeny ember lett belőle.
Erre mit kéne mondanom? Jól van fiacskám igazad van?
" kérjen szépen bocsánatot "..
Ilyet mondani egy felnőtt embernek? Ezek után egyikőtökkel sem tartanám sűrűn a kapcsolatot.
Igazi, fiába szerelmes, korlátozó anya vagy.Még ha nem is ismered be!
Én már 14 évesen utáltam,ha az anyám ölelgetni akart. De oka van mindennek, nálam is volt.
A volt nejemet azért utálta mert ő előtte is ölelt és puszilt.Szinte ugrált az örömtől, amikor elváltunk. De megmondtam akkor,nekem ő nem társaság, élje csak a nyuggerek üres életét,engem hagyjon békén.
Rengeteg ilyen mérgező, álszerető szülő van, akik a saját lelki ürességüket a felnőtt gyereken való csüngéssel pótolják.Még az sem zavarja őket, hogy a gyereknek ezzel mennyi kárt okoznak !
F
Undorító, amit leírtál a 36-os kommentedben.
Határsértő, kontrollmániás, gyökér bagázs vagytok. Éghet is a bőr a pofádról, magad miatt.
Egyetlen percet sem foglalkoznék ilyen családdal.
Nyilván mivel rossz állapotban vagy, ezekre te nem látsz rá, nem érted, hogy mi a gond.
Addig a segítségem amit tudnék adni, nem menne át. Mert van segítség, de magaddal kell dolgoznod. A probléma veled van. De nagyon nagy.
39.
És mit válaszoljon, ha mondjuk egy mindenki számára csúnya, ritkahajú, elálló fogú, zsíros pattanásos bőrű "szép lány" lett plusz 30 kiló felesleggel? Hogy nagyon szép?
Tudom, néha kell kegyes hazugság, de inkább hogyan lehet ilyet kérdezni? Mindenkinek más az ízlése. Elment, ez volt az eszköze. Hazudni nem akart. Ha pedig igazat szól, betörik a feje. Mint általában a magyaroknál, akik a valóságot, igazságot nem tudják meglátni, elviselni meg pláne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!