Szülők, ti pumpálnátok tovább a pénzt így a gyereketeknek?

Svájc, Norvégia?

Én két egyetemi diplomával mentem gyárba szalagmunkára, és egészen addig, míg el nem sajátítottam az ország nyelvét. Aztán lett jobb munkám. Csak az nem talál munkát, aki válogat és mindenkinél többre tartja magát.

Felőlem csináljon amit akar, de két dolog biztos:

1. Haza az én nyakamra nem költözhet.

2. Nem küldenék neki külföldre sem pénzt.

A leírtak alapján SEMMIKÉPP!

Nem mutat hajlandóságot sem a munkakeresésre, sem a nyelvtanulásra. Meg miért is az egyik legdrágább országba kellett kimenni?

Amíg pénzelik addig úgyis csak feléli, nem lesz így előre lépés.

Jöjjön szépen haza, költözzön Pestre, dolgozzon a szakmájában (vagy ha talál mást akkor abban) és kezdje el megalapozni a jövőjét, mert a család anyagi tartalékai és élete sem véges...

Nem irigyellek..

Sok ehhez hasonló történetet olvasok és sokszor durván sarkosak a válaszok.

Kirakni, zárat cserélni, felnőtt.

Vagy a másik, aki panaszkodik a mérgező szülőkre (pedig a leírásból ez nem következik, csak az egóból):

Költözz el, szakítsd meg a kapcsolatot, ne is hívd őket..

Azért nálam a kapcsolatban a szülő mindig szülő, a gyerek mindig gyerek marad.

Nem lehet kirakni őket az életünkből.

Ha nincs elfogadható magyarázata arra, hogy miért nem tud dolgozni: tartós beteg, igazoltan depressziós (de tesz ellene), én bizony kiraknám. Ez több a jóból.

Ehhez a generációhoz nekem is volt már szerencsém (igyekszem jobban nevelni a gyerekemet): nem tudják értékelni, ami van. Már azon kiakadnak, hogy heti 4 HO-t, heti 3-ra akarják csökkenteni. Volt, aki kikerekedett szemekkel nézett arra, hogy "tényleg, volt amikor heti ötször bejártatok? Hát én ezt nem bírnám elviselni."

Nem, Martin, egy árva buznyákot sem kapnál, már az utóbbi 1,5 millát SEM kaptad volna. Teljes mértékben érdemtelen vagy mindenféle segítségre.

Ha hazakeverednél, akkor sem jöhetnél a nyakamra lakni ingyenélőként.

Évek óta próbálnak/próbáltak neked segíteni itt is, jó tanácsokat kaptál, de te mindenre csak a kifogásokat gyártod.

Attól, hogy most nem egyes szám első személyben tetted fel a kérdést, még nagyon is rád lehet ismerni.

Magam részéről, ha ilyen gyerekem lenne, simán kitagadnám, még ha a szívem bele is szakadna. Mondjuk előtte a tükör elé állnék és szemen köpném magam, amiért ilyen elcseszett kölyköt "neveltem", utána pedig esélyesen fel is kötném magam.

Persze, ha 1000%-ig tudom magamról és a gyerekem apjáról, hogy nem ezt a nevelési mintát kapta, akkor a szemenköpés és felkötés elmaradna, mert nem miattam/miattunk lett ilyen.

Úgy látom itt sok új ember van, aki még nem futott bele az évek óta tartó rinyálásodba, ahol a végső lényeg mindig az, hogy egy lusta *ar vagy, aki nem is akar dolgozni.

Üzenem mindenkinek, aki segíteni akar: totál fölösleges, csak kifogásokat halmoz egymásra, de a kisujját sem mozdítja semmiért.