Az intézetis gyerekek miként érezhetnek, mikor eljut a tudatukig, hogy ők tulajdonképpen azért vannak ott ahol, mert a szüleiknek nem kellettek? Mit gondolhatnak ilyenkor a felnőttekről? És ha ők szülők lesznek, képesek lesznel "rendes" szülők lenni?

Nem biztos, hogy azért vannak mert a szüleiknek "nem kellettek".

A legtöbb "intézitis" gyerek nem is örökbeadható - éppe azért mert a szülei nem mondanak le róla, sőt látogathatják is.

Aztán vannak akiknek meghaltak a szülei

Akikről egy betegség miatt nem tud gondoskodni a szülő

Akiket azért emeltek ki a családból, mert rosszak voktak az anyagi körülmények

Akiket azért vannak ott mert hirtelen gödörbe jutott a család - munkanélküliség,behajtó, családfenntartó halála stb.

Akik azért vannak ott, mert az egyik szülő alkoholista vagy bántalmazó,

Akik azért vannak mert az anya kiskorúként szült és senki nem vállalta a gyámságot a babáért

Soroljam még?

A lényeg, hogy elhanyagolható azoknak a száma akik azért vannak ott mert "nem kellettek"

Nem tudom, honnan szedted, hogy az intézetis gyerekek nem kellettek a szüleiknek, de bárhonnan is van ez az info, ez egy nagyon primitiv félreértelmezése az "intézetisnek lenni" fogalomnak. A 2. válaszoló nagyon jól leírta a lehetséges okokat - és te nagyon kis fiatalka lehetsz, ha úgy gondolod, hogy ha a szülők nem mondanak le a gyerekükről, sőt látogathatják is, akkor az a gyerek szerencsétlen meg milyen szülő az ilyen. Mert pont azért nem mondanak le a gyerekükről, mert nagyon szeretnék újra magukhoz venni, de anyagi vagy egészségügyi okok miatt most még nem tudják, de később mindenképpen szeretnék, ha újra együtt élhetnének. Azt meg sem említem, hogy neked nincs jogod elitélni senkit, hogy te nem tudod elfogadni az indokokat, amig az általános ismereteid a világról ennyire alacsony szinten vannak (kétségbe vonom, hogy 16 éves lennél!)

Szerintem sokkal nagyobb tragédia egy gyereknek, ha felnőttként tudja meg csak, hogy az igazi anyja a kórházban hagyta a születése napján, és azonnal lemondott róla. Más kérdés, hogy normális esetben az örökbefogadó szülők nem titkolják az örökbefogadás tényét, de nem úgy adják elő a gyereknek, hogy anyád a kórházban hagyott mert nem kellettél neki, hanem még ezt is egy szeretetcsomagként tálalják, ahogy minden mást is.

Nem mind vannak ott azért, mert nem kellettek a szüleiknek. Van aki vissza akarja kapni, csak a családi, anyagi körülmények nem olyanok.

Aki meg ezért, az szerintem haragot. Gyökértelenséget, kivetettséget, hogy ő nem kell senkinek, nem elég jó, hogy kelljen, stb.

Ez nagyon összetett és egyénenként eltér.

"azért mert a szülei nem mondanak le róla, sőt látogathatják is." jéézusom. ilyen létezhet???"

Kérdező, te hány éves vagy?

Mert nagyon nem sok mindent láttál még eddig, ha ez nem volt világos.

Ezer és egy oka lehet annak, hogy egy gyerek intézetbe kerül és nem az hogy "nem kellettek" a szüleiknek.

A legtöbbször a rossz családi körülmények (szociális helyzet, családi bántalmazás)

miatt lép be az állami gyermekvédelem a családi viszonyokba.

Számtalan gyeremekvédelmi intézkedés létezik, és ezek között van átmeneti is, ahol a cél az, hogy a gyerek visszakerüljön a családjába és a család is ezt akarja.

Ebben egyébként segítenek a gyámügyi szakemberek.

Azt most hagyjuk, hogy mennyire sikeres a gyermekvédelmi háló kis hazánkban, és nyilván van olyan is akiről lemondanak, de az ilyen gyerekek többsége - nyílt vagy titkos - örökbefogadás útján találhat családot.

A kettes szépen leírta. A legtöbb gyerek nem azért van a rendszerben, mert a szüleinek nem kellett és beadta. Ez a legritkább eset, nagyrészt kiemelték a családból őket valamilyen okból, ha a szülőnek sikerül megoldani a problémát elkezdik a hazagondozást, majd visszakapja a gyereket/gyerekeket. Nem mondtak le róluk, ha tartja a kapcsolatot a gyerekkel akkor örökbe sem adható, maximum nevelőszülőkhöz, Akit hazaadni nem tudnak, de látogatja a szülő, azok a gyerekek ragadnak bent a rendszerbe. Haza nem mehet, de nem adhatják örökbe (nem mintha sok esélyük lenne rá, a legtöbb örökbefogadó 0-2 év közötti, fehér bőrű, egéstséges gyereket szeretne. Minél idősebb annál kisebb az esélye).

De a legtöbb "intézetis" gyerekről nem a szülők mondanak le, hanem alkalmatlanok és a gyámhatóság emeli ki, van ski utána megtudja oldani és visszakapja, van aki nem.

Volt általánosban ilyen osztálytársam. Olyan 12-3 évesen már nagyon agresszív volt 2-3 gyerekkel, azokkal, akiknek együtt voltak a szülei és látszatra okés család voltak -köztük velem is.

Ő elképzelte, hogy nekünk milyen tuti életünk van (nem vágta le, hogy azért öltöztem külön tesi előtt, mert anyám hurkásra vert előtte nap szíjjal).

Gyülölet volt benne, harag és ezt azokra zúdította, akik nem tudtak védekezni. Kiközösítette az a 2-3 embert, mindenki félt tőle, mert üvöltött, fenyegetőzött.

Arra mindig figyelt, hogy felnőtt ne lássa volt, hogy a földre lökött és rúgdosta a bordámat. Nem lehetett megnyikkanni, mert attól begőzölt, a másik gyereket mégjobban verte emiatt.

Sérült szerintem mindegyik intézetis.

Középsuliban évfolyamtársam volt egy csaj, ő nem ilyen volt, ő saját magát vagdosta. Suliban 30 fokban is mindig hosszúujjúban volt, egyszer nyáron láttam, hogy szinte összefüggő heg a két alkarja.

Nem szerették a szüleiket, de senki mást sem nagyon, magukat sem.