Miért mondott ilyet anyu?

A nővérem rákban halt meg (más fajta🥺). Alig emlékeztetett a régi önmagára. Piszok fájdalmas lehetett nemi, de nem sokszor mondta. A családi összejövetelek is a “vajon ez lesz az utolsó közös, együtt?” komorságát hordozták.

Talán itt az emberi méltóságra gondolt, hogy ne úgy emlékezz rá, mintha nem is önmaga lenne.

Ezzel is téged véd.

Egy idősek vagyunk, meg anyukáink is. Van egy kislányom, imádom szeretem, mégha néha az őrületbe is tud kergetni 😂

De ha én velem történne valami hasonló, ha még kicsi, mindent megteszek, hogy meggyógyuljak.

Viszont, ha már eleget éltem, akkor nem, még életemben rendezzenek nekem egy búcsú bulit, és emlékezzenek úgy rám, életvidáman és boldogan.

De ez az én 1/1 véleményem.

Nem szükséges sem elfogadni, sem egyetérteni vele.

Nekem is az anyukám a legnagyobb támaszom a világon. Kibillennék nélküle.

Lehet, hogy tévhitben van a kezeléssel kapcsolatban. A kezelésnek ansúlyosságtól függően fokozatai vannak. Egy családtagomat is kezelték 2x mütét után... ő első körben injekciót kapott, majd sugárkezelést, kemót nem. Mellékhatások sem voltak. Egy ismerősömnek kemo kellett, pár napos rosszullétek a kezelések után, aztán jó napok jöttek. Kollégámat kemózták. Fél év alatt, de helyrejött. A két első is mind gyógyultak 🙏🙏🙏

Szóval ne keseredj el, anyukád valószínüleg csak megijedt - ami ugye nem csoda - és így reagálta le. Bíztasd, hogy menjen el, kísérd el a vizsgálatra, ha elfogadja. Tudatosítsd benne, hogy a kezelésnek fokozatai vannak és minél hamarabb megy orvoshoz, annál könnyebben megússza. Ha nincs gond, akkor pedig legalább megnyugtatják az eredmények. Ez a kedvedért elmenne terápiára,jó ígéret, de kezdje a tettel, hogy elmegy a kontrollra.

Mamám is ezt mondta (másfajta rák) és ő nem is ment.

Én is ezt mondtam és mégis mentem.

Ahogy írta lehet abban a helyzetben más lenne a véleménye.

"nem érdekli mit éreznék ha elveszíteném"

Téged meg az, hogy ő mit érezne a kezelések alatt. Nem minden rólad szól.

Kérdező, azt próbáld meg megbeszélni anyukáddal, hogy pontosan azért kell szűrésekre járni, hogy ha probléma van, akkor az minél előbb, a betegség minél korábbi stádiumában kiderülhessen.

Nem csak mammográfiára, hanem nőgyógyászhoz is, és persze minden elérhető szűrővizsgálatra.

A szűrések azoknak vannak, akiknek még nincs tünetük egy esetleges betegség miatt, ők még nem tudják, hogy betegek. De az időben történő, minél korábbi diagnosztizálás esélyt ad a minél kíméletesebb terápiára és gyógyulásra.

Anyukád abban az életkorban van, amikor többféle betegség esélye elkezd növekedni sajnos. Megteheted, hogy elkíséred szűrővizsgálatokra, hogy ne kelljen egyedül mennie, vagy akár a háziorvoshoz is, akivel meg tudjátok beszélni, hogy milyen vizsgálatra érdemes mennie.

Nekünk sajnos volt több rákos is a családban. Volt, akinél egy műtét. plusz egy kis utókezelés (nem emlékszem, hogy sugár, vagy kemo) elég volt, és rendbe jött.

Volt, akinél gyógyíthatatlan volt, de megpróbálták elhúzni kemoval, sugárral, amivel csak tudták a halálozást. Hát a vége... Maradjunk annyiban, hogy én azt nem akarom átélni.

Pont tegnap beszéltük apuval, hogyha olyan lenne, hogy van egy pici esély a gyógyulásra, megtennénk mindent. De ha gyógyíthatatlan, akkor egyikünk sem húzná el a dolgot. Akkor jöjjön, aminek jönnie kell, de legalább méltósággal mennénk el.

Kérdező, nem körülötted forog a világ, és anyádnak minden joga megvan MÉLTÓSÁGGAL meghalni, akkor is, ha ez neked nem tetszik.

Volt rákos beteg ismerősöm több, mint nyolcéven át szenvedett a kemoval, mert az ostoba lánya érzelmileg zsarolta.

Anyuka az utolsó két évben rendszeres látogató volt a sürgősségin nagyjából hetente, háromszor került intenzívre, mert majdnem elvérzett, végül 43 kilósan belehalt.

De ja, cs.szettül megérte a lánya részéről a hiszti.

A rákos betegek esetében a kemó vagy használ vagy nem, és hogyha áttétes a dolog, vagy agresszív, akkor egyszerűbb félév alatt meghalni benne, mint éveken át szenvedni a kemótól és majd utána meghalni.

54 éves vagyok, minden évben megyek szűrővizsgálatokra pont azért, ha baj van, még időben legyek.

Nem vagyunk egyformák, van, aki küzdő fajta és van, aki nem. Ezt el kell fogadni. A szülő az életét adná a gyerekéért, mellette van, amíg él, de legalább az hadd legyen a saját döntése, hogy szeretne meghalni (már, ha lehet választani).

Én a problémát inkább abban látom, hogy el sem megy szűrővizsgálatokra.