Az intézetis gyerekek miként érezhetnek, mikor eljut a tudatukig, hogy ők tulajdonképpen azért vannak ott ahol, mert a szüleiknek nem kellettek? Mit gondolhatnak ilyenkor a felnőttekről? És ha ők szülők lesznek, képesek lesznel "rendes" szülők lenni?

Sokféle ok létezik. Akár szörnyű akár nem. A gyerek is különféle módokon érzékeli a problémát. Vannak olyanok, akiknél nem alakul ki kötődés a szülők iránt, annyira korán bekerülnek intézetbe. Tudok olyat, aki semmiféle érzést nem táplál a szülei iránt, mert nem alakultak ki benne érzések. Azt sem értékeli, hogy miért került intézetbe, de ha nagyon erőltetik annyit el tud mondani, hogy sokkal jobban járt, hogy bekerült, mintha nem került volna. Az intézetek célja pontosan ez: a gyerek ne kerüljön katasztrófális helyzetbe a családi háttér miatt.

A saját gyerekei iránti viszony valszeg befolyásolva van emiatt a háttér miatt, de ha valaki elhatározza, hogy nem hagyja magára a gyerekeit, ebben elég nagy támogatást kap, nem csak anyagaikra értve.