Miért nem tudnak megértőek lenni a szüleim?

"Nem kell velük kontaktot tartani. "

Fejtsd ki, kérlek, konkrétan a te fejedben ez hogy nézne ki? A hercegnő nem dolgozik, nem tanul, ergo nulla bevétele van. Otthon él, a szülők tartják el. Emelle az éppen aktuálist is be szeretné költöztetni a szüleihez, hogy azt is eltartsák. Pontosan hogy is lehetne ebben a helyzetben megoldani a no kontaktot?

Egyrészt sajnálom, hogy szorongat, ezt kezelteted?

Másrészt a szüleidnek igazuk van.1, vannak otthoni munkák pl telefonálós, adminisztrációs, de olyat is tudok aki kulcstartókat rakott össze otthon, hetente vitték neki amiket meg kellett csinálnia. Szóval bőven lehet találni

2. A párod sem dolgozik, nyilván ez nem tetszik nekik. Ahogy az is normális, hogy zavarja őket, hogy este kijár enni. Kaján kívül még ő is fürdik, használja a tisztálkodási szereket, neki is piszkolódnak a ruhái, szóval bőven plussz költség lenne

Keress másik pszichiátert és szedd kitartóan, mert sokszor hetek kellenek, mire normálisan hat és betudják állítani, plusz mellé kell terápia, önmagában nem megoldás a gyógyszer (tudom, miről írok, nekem is kellett egy időben, aztán a gyógyszert eltudtam hagyni, a terápia maradt. Majd az sem. De ez évek! Nem csodaszer, nem mulasztja el varázsütésre és ha te nem mész és állsz bele a terápiába semmit sem ér).

Munkanélküliként másik munkanélkülit odaköltöztetni pofátlanság, várjátok meg azt, hogy legyen stabil munkahelye és maximum utána térjetek ehez vissza. Vagy utána menjetek albérletbe ketten. Te meg kezd el a terápiát egy másik pszichiáterrel.

"rendszeresen kimegy a konyhára enni éjszaka és ezzel felébreszti őket"

És szerinted ez nem idegesítő? Kimegy felnőtt ember létére éjjel enni? Meg zörögni? Egy olyan házban, ahol ő csak vendég? És fölzabálja apád másnapi ebédjét?

És ti vagytok kiakadva a szülőkre?

Te normális vagy? És a pasid..?

Jesszus, szóval huszonévesként még a szüleiden élősködsz, és ezek mellé odaköltöztetnéd a szintén ingyenélő munkanélküli palidat... Normális vagy te?

Ja persze, nem esztek sokat, de használjátok a vizet, a villanyt, a fűtést, gondolom ha egyikőtöknek kilyukad a cipője majd kikunyeráltok egy új cipőt vagy bármilyen ruhadarabot a szülőktől.

Épeszű ember nem tesz fel ilyen kérdéseket, megértem teljesen a szüleid, és tedd össze a 2 kezed, hogy lassan 30 éves létedre ugyanúgy eltartanak mintha még óvodás lennél.

Kérdező, meglehetősen furcsa számomra a gondolkodásod. Azt mondod szorongsz, mégis végtelenül önző, kifejezetten erőszakos a fellépésed pl a szüleiddel szemben. Elvárnád, hogy ne csak téged, hanem az épp aktuális párodat is eltartsák, mert nektek ez kényelmes megoldás lenne?

Mit tegyél akkor, ha szorongsz a munkahelyeden?

Hát azt, hogy szorongva - fogat összeszorítva - dolgozol tovább, de ez mellett folyamatosan keresed a megfelelő pszichiátert, a megfelelő gyógykezelést a szorongásod oldására, de semmi esetre sem az a megoldás, hogy akkor hercegnő módjára hazavonulsz, áldozatot játszva otthagyod a munkahelyet és továbbra is eltartatod magad a szüleiddel, sőt még azt is elvárnád, hogy az aktuális párodat is tartsák el.

Elképesztően egocentrikus a világképed.

Eleve az sem normális, ha majd a pároddal szeretnéd eltartatni magad (már ha találsz ilyen balekot), sokkal fontosabb lenne kezelteni a problémádat, mint a szüleid helyett egy újabb gazdatestet találni.

Kérdező, milyen szorongásos problémád van? Ha voltál pszichiáternél, kaptál gyógyszert, akkor gondolom, van diagnózisod. Ha a gyógyszer nem segített, keress másik orvost, próbáljatok ki mást. Nem kell hagyni, hogy a szorongás munkaképtelenné tegyen, ennyire akadályozzon a mindennapokban. A megoldást kell keresni. Nekem is van szorongásos problémám. Kaptam gyógyszert, segített, ma már minimális adagot szedek, amit el is hagyhatok, ha akarok.

Ha egy munkahely nem jött be, próbálkozz tovább, ne vond le azt a következtetést, hogy te nem tudsz dolgozni. Van olyan munka, ahol nem kell sokat interaktálni másokkal, van otthoni munka. Keress addig, amíg találsz megfelelőt. Kicsit tényleg az jön le a leírásból, hogy a szorongás mögé bújsz és nem is akarsz semmit csinálni, mert így kényelmes. De muszáj lesz önállósodnod.

A párodat ne akard hozzátok költöztetni, érthető, hogy a szüleid ennek nem örülnének. Várjátok meg, amíg tudtok annyit keresni, hogy összeköltözhessetek egy albérletben.

Kezeltesd a szorongásodat, ez a legfontosabb, és akkor minden más is könnyebben fog menni.

Ha nem tanulsz és nem is dolgozol (és talán nem is keresel munkát), komolyan kérdezem, mégis mivel telik a napod?

Biztos hogy nem tesz jót a semmittevés.