Miért nem tudnak megértőek lenni a szüleim?
20-on éves nő vagyok. Az elmúlt években szorongással küzdöttem, így dolgozni nem igazán tudok rendesen. Tavaly találtam munkahelyet, de hamar otthagytam, mert a körülmények nem igazán feleltek meg az elvárásaimnak.
Itthon élek még szüleimmel és egyáltalán nem megértőek a problémáimmal kapcsolatban. Nem értik meg, hogy nem tudom a szorongás miatt rendesen elkezdeni az életemet. Rendszeresen a fejemhez vágják, hogy semmit nem csinálok, nem dolgozom, nem tanulok, de nem hiszem, hogy tisztában vannak vele, hogy mennyire rossz betegség ez.
Tavaly jöttem össze párommal és nem régiben felvetettem az ötletet, hogy hozzánk költözhetne, amitől anyámék teljesen kiakadtak.
Jelenleg párom sem dolgozik, de éppen szakmát tanul esti tagozaton és idővel dolgozni is fog majd. Nem fogyasztanánk sokat, azt ennénk ami éppen itthon van, nincsenek drága hobbijaink sem, úgyhogy teljesen érthetetlen anyámék reakciója. A helyzet az, hogy sajnos ők alapból nem annyira kedvelik páromat. Legútobb apám akadt ki, hogy mikor párom itt alszik, rendszeresen kimegy a konyhára enni éjszaka és ezzel felébreszti őket, plusz múltkor tévedésből megette azt a kaját amit apám magának csomagolt másnapra munkába. Ezen kívül nyílván azt tolják, hogx nem dolgozunk pedig már igazán ideje lenne, de nem hiszem, hogy szülőként állandóan csesztetni kéne minket.
Mi lehetne a megoldás, hogy szüleim ne legyenek ellenségesek a párommal és velem?
Nem érthető. Bocs. Tudom, hogy nem ezt akarod hallani, de kva pofátlan vagy.
Az elsőnek igaza van, nézz szembe a problémaiddal, mert a szüleid nem lesznek ott mindig, hogy eltartsanak.
Mit teszel azért, hogy legyőzd a szorongásod?
Amúgy igazuk van a szüleidnek, összeköltözni a felnőttek szoktak, nem a gyerekek. Igen, gyerek státuszban vagy, ha teljesen tőlük függsz, akárhány éves is vagy.
MI a fene van itt a gyakorin, kitört a téli szünet? Ma is és tegnap is olyan hajmeresztő történeteket olvastam, amiket nehezen hiszek el. Mivel egy részüket már törölték is, élek a gyanúperrel, hogy kamu sztorik voltak.
A kérdező sztoriját is nehezen hiszem el. Ha mégis valós: anyádéknak pont elég téged eltartani, nem kell még oda egy másik here is.
Majd ha a fiúd elkezd dolgozni és lesz munkahelye, összeköltözhettek egy albérletben, aztán éljetek, ahogy tudtok. De ne a szüleid nyakára vigyél egy másik munkanélkülit, mert ez egyszerűen nem tisztességes.
Neked is dolgoznod kellene, ahogy már más is írta: a világot nem érdekli, hogy te szorongasz, másnak is van ilyen problémája. Menj el pszichológushoz, kezeltesd magad és légy felnőtt!
Nem értem mi hihetetlen abban amit írok. Nekem sem kellemes ez a szitu, de senki nem lát a fejembe, nem tudja senki, hogy milyen érzés ez.
Én próbáltam dolgozni, de azon kívül, hogy rossz volt maga a hely, állandóan szorongtam, gyakorlatilag egésznap. Így mit tudok kezdeni?
Szerintem a szorongásodat kellene első körben kezelni. Tudsz szakszerű segítséget kérni ehhez?
Ha ezt a problémát megoldod, akkor már el tudsz majd helyezkedni és el tudsz költözni albérletbe.
De akkor mit akarsz hosszútavon, hogy képzeled el az életen?
Ha derogál kezeltetni magad, akkor azt tudod csinálni, hogy elfogsdod, hogy majd azt csinálsz, amit anyádék megengednek.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!