Milyen megoldásokat találtatok idős szülő ellátására gondozására?

A kérdésben le is írtad a választ. Azok vamnak amiket leírtál. De az is fontos hogy TE mit engedhetsz meg magadnak. Mert hiába írjuk hogy jó állandó gondozás, több száz ezer havonta. Szerintem ezt kevesen engedjhetik meg maguknak. Az ingyenes szinte mintha nem is lenne. Sokan nem tudják vagy nem akarják bevallalni az összeköltözést. Hiszen ilyenkor több ember élete változik meg. Nemcsak a tiéd, hanem a párod vagy csaladodra is ráerőlteted a változást.

Vannak normális otthonok is. Körbe lehet nézni. Lehet hogy tetszene neki ott.

Még akkor kell beszélni erről amikor lehet. Beszélj a szülővel is erről.

Amikor nálunk aktuális lett a helyzet, két lehetöség volt, vagy otthonba kerülés vagy házi 24 órás gondozás.

Komoly problémák nem voltak vele, csak egyszerüen idös lett, illetve a szeme annyira rossz lett, hogy gyakorlatilag nem látott semmit, ezért nem tudta magát ellátni, egyedül enni, Wc-re menni, stb. de szellemileg teljesen rendben volt.

A napi 24 órás ellátás - három gondozó lett volna 8 órás váltásokban - havi 1,2 millió Ft lett volna, amit senki nem tudott volna fizetni.

Ezért maradt az otthon, sikerült egy normális helyet találni, ahol a nyugdíja meg a háza ellenértéke elég rá.

Na az ilyenekkel marha gyorsan lerakni a határokat. Otthon gondozni NEM megoldás. Egyrész anyagilag, másrészt mentálisan, harmadrész fizikailag készíti ki az embert és környezetét.

A hősködővel értessétek meg, hogy nem fogjátok otthon tutujgatni őket. Ápoló napi(!) 40ezer alaphangon (itt nálunk a jászságban&) és talán nem is találsz vagy felmond 1-2 hét múlva, mert van aki többet fizet neki.

Anyám is nagyban hősködött, hogy majd megoldja a mama helyzetét, majd ő otthon ápolja meg egyebek. Aha. Munka mellett. A kamaszkorom

Ment ebbe tönkre, mert anyàm lelépett dolgozni/bulizgatni és minden rám hárult. Pöpecül pelenkázok, etetek. Úgy cserélek kanült, hogy észre se veszed. Viszont ezt a képességemet a büdös életben többet nem fogom használni, mert senkit nem ápolok a gyerekeimen kívül. Konkrétan minden kimaradt nekem, ami egy normális 17-19 éves gimis lánynak normális. Szalagavató, ballagás, sikeres felvételi az orvosira. Konkrétan emiatt nem vettek fel, mert hulla voltam tanulni.

Szóval már most legyen eszed és mondd el nekik, hogy mi az, amit tudtok vállalni és mi az, amit nem.

Kérdező, amíg tudnak egymásba kapaszkodni, hagyd.

A túlélő házastársnak lesz nehezebb, mert neki meg kell küzdenie a gyásszal, a magánnyal, a magára hagyatottság érzésével.

És nincs más lehetőség.

- vagy magatokhoz veszitek

- vagy gondozót kerestek mellé

- vagy idősotthont kerestek neki.

Nézzetek körbe, hogy milyen otthonok vannak a környéken, mekkora a várólista, tudjatok róla, hogy mennyi a nyugdíjuk, van-e megtakarításuk, és ti is számoljatok, hogy szükség esetén mi az, ami nektek anyagilag még belefér.

Vannak nyugdíjas klubok, ott is eltöltheti a napjait; ápolási osztályok: ott 2x3 hónapig maradhat, önkormányzat is tud biztosítani (asszem, max 4 órában) szociális alapon ápolót. Ezeket szedjétek össze, hogy a környéketeken melyik elérhető, és ezekkel a bábukkal tudtok sakkozni az anyagi lehetőségeiteken belül.