Elvált szülők gyerekei, nektek volt már kisebbségi érzésetek olyan családok előtt, akik egyben maradtak, és főleg boldogak is együtt?

Nem is az, hogy kisebbségi érzés, az ismerőseim szülei fele elvált kb, nem egy kirívó dolog ma már.

Olyan volt, hogy elhondolkodtam, milyen gyerekkorom lehetett volna és milyen lenne a személyiségem, a párkapcsolatohoz fűződő viszonyom ha szüleim nem veszekednek 2 évig majd válnak el 7 éves koromban.

Nagyon kevés emlékem van úgy 4-5 éves koromból ahol még úgy ébredek, hogy anyu, apu is ott van a házban mikor kirohanok a szobámból. Vagy közös karácsony, szülinap ahol még jó volt a hangulat. Be kell valljam, legkedvesebb emlékeim között vannak ezek. Szerintem teljesen máshogy alakul az életem, ha mindkét szülő jelen van. Inkább attól volt kisebbségi érzésem, hogy apu"lecserélt" egy új családra, fiatalabb feleségre, új gyerekekre. Szerintem ettől van bennem egy erős bizonyítási és megfelelési kényszer a párkapcsolatsimban. Hogy mindent megteszek a férfiért akkor is, mikor már nem kellene, cssk el ne hagyjon. Nem az a fajta kisebbségi érzés, amire te gondolsz, nem más embrek felé, de ez sem jobb. Dolgozom rajta utolsó években.

Felnőttként váltak el, addigra más inkább örültem, hogy végre.

Az rontott sokat apámmal való viszonyomon, hogy a második felesége csak 5-6 évvel idősebb nálam.

Anyámmal se voltak egykorúak, 7 év van köztük. A „mostohaanyám” sokgyerekes fiatal anyaként jött vele össze, kölcsönös a dolog. De a lánya lehetne.

Nekem sokszor volt. Mielőtt elváltak a szüleim egy faluban éltünk, és már elég rossz anyagi helyzetünk volt, és mindig rácsodálkoztam, ha átmentem egy szomszéd gyerekhez, és hogy ott milyen meleget csinál a cserépkályha. Aztán anyámmal visszamentünk a nagyszüleimhez, de ott sem volt éppen egészséges családdinamika. És egész gyerekkoromban és még felnőttként rácsodálkozok, hogy mennyit számít egy embernél, ha normális családban nő fel. Kamasz koromban rákaptam a cigire meg az alkoholra (ami elég gyakori a hasonló gyerekeknél mint én), és csak szerintem nem sok hiányzott, hogy egy drogos alkoholista legyek. Szerencsére olyan baráti társaságom volt, akik tudták hogy a limit, és azok az emberek akik drogoztak meg durván tolták, azok kiestek.

Valahogy anyám mégis menedzselte, hogy én is a testvéreim is kijárjuk az egyetemet, és a körülményekhez képest meglepően normális emberek lettünk. Mind a hárman egész jól keresünk, és mindenkinek van normális párkapcsolata. Mivel elég sokra vittem, és éppen kapaszkodok fel fele a középosztályba, ezért a kisebbségi érzésem már enyhült, de még így is felmerül néha bennem, hogy mennyivel többre vihettem volna egy normális családdal és egy normális családi házzal. Azért néha látszik, hogy apám nem volt jelen az életemben, úgy kellett megtanuljam a csavarhúzó meg a csavarbehajtó használatát, azt meg már meg sem említeném, hogy bár férfi vagyok, azért akadnak a nőkre jellemző tulajdonságaim.

"Azért néha látszik, hogy apám nem volt jelen az életemben, úgy kellett megtanuljam a csavarhúzó meg a csavarbehajtó használatát, azt meg már meg sem említeném, hogy bár férfi vagyok, azért akadnak a nőkre jellemző tulajdonságaim."

Na azért ezt ne gondold. Az, hogy az ember apja ott van, még nem evidens, hogy barkácsmester kurzus is lesz.

Az enyém pl értelmiségi, a sörözésen túl sok maszkulin tevékenység nem jellemzi.

És attól, hogy együtt maradnak a szülők, nem garantált hogy jó a légkör vagy van pénz. Sőt.

Néha jobb, ha a gyerekek maradnak a leliismeretesbb szülővel, kevesebb a konfliktus meg az ezeket kompenzáló káros szenvedély

Kedves #7-es, #6-os vagyok: igazad van. Én úgy gondolom, hogy anyám jól döntött hogy elvált, sokkal rosszabb lett volna az életem ha nem válnak el. Apám a végén már a családi pótlékot is elköltötte (nem tudom mire, mert inni nem ivott semmit, cigi meg drog sem volt nála soha). Arra gondoltam, hogy egy normális család meg családi ház lett volna jobb, tehát ha apám eleve nem viselkedik retardált módon.

Persze tudom, hogy az ember apja nem tart barkácskurzust, de a feleségem össze tudott rakni bútorokat, nekem meg úgy kellett megtanulni.