Kivel volt már ilyen?

Anyukám egyszer nem volt ott anyaknapjàn az oviban,a szívem szakadt meg.

Azóta apa lettem és az anyaknapjan egy kisfiút meg egy kislányt vigasztaltam,hogy elmondom anyának milyen ügyesek voltatok.

Őket is nagyon sajnáltam

Bizony sok szülő nem képes felfogni, mennyire fontos az ilyesmi a gyerekének. (Hiszen felnőttnek az csak egy kis ovis műsor vagy iskolai akármi, sokszor lesz még ...) Aztán a gyerek előbb még megkérdezi, később már csak szomorkodik miatta. És szégyelli a többiek előtt - ez a legsúlyosabb része! De soha életében nem fogja kiheverni, hogy ő akkor nem volt elég fontos apjának / anyjának.

Persze akadhatnak kikerülhetetlen okok, de - ha már úgy alakult - a szülő kötelessége ELŐRE megbeszélni, bocsánatot kérni, megnyugtatni a gyereket. Legalább ne lesse az ajtót reménykedve szegény, és a barátjának tudja megmagyarázni ...

Megoldás lehet félig-meddig, hogy a szülő megbeszéli nagyszülővel, keresztanyával, hogy ő megy helyette. Feltéve, ha előre tudható.

A legrosszabb eset, ha váratlanul jön közbe valami, mikor a gyerek biztosan számít a szülőre. Megbeszélni ilyenkor is meg kell utólag, de a gyerek megbocsátani soha nem fogja.