A szulo tamogassa a gyereket, vagy inkabb a gyerek tamogassa a szulojet?
Szerintetek melyik a jobb es nyugtatobb dolog? Ha a gyerek pl mar felnott 30 eves, 40 eves, 50 eves... stb es meg mindig a szulojere tamaszkodik, mert olyan helyzetben van, hogy nem tud vagy nehezen el, csak kinlodik es ugy van vele, hogy ott van anyam, apam majd ok segitenek, hogy ne halljak ehen...
Vagy a felnott gyerek aki tud segiteni tud onalloan elni es tudja tamogatni a szuleit anyagilag etellel mindennel. Ha az adott helyzet ugy kivanja.
Szerintetek melyik a szerencsesebb helyzet?
Szerintem az "normálisabb, erthetőbb", ha a szülő segiti a gyerekét, hiszen alapvetően neki kellene jobban állnia anyagilag, tekintve, hogy volt már 30-35 ledolgozott eve összeszedni magát. Feltehetően nem kell már lakáshitelt fizetni, gyerekeket eltartani, képezni magát es ilyesmi, szemben mondjuk a 30 éves gyerekével, akinek meg otthont kell teremteni, hitelt fizetni, gyerekeket eltartani, stb.
Persze ez ideális eset, de ezt tekintve, nyilván reálisabb, hogy két kevesebb kötelezö kiadással rendelkezö felnőtt tudja segíteni a gyerekét, minthogy az élete anyagilag legnehezebb eveiben járó gyerek finanszírozza magát, a szülei, gyerekeit.
Én azt gondolom, hogy 25 éves korára mindenkinek le kellene válni a szülőkről. Itt különösen a külön költözésre értem leginkább. Tehát mindenféle szempontból független legyél tőlük.
Nyilván minden otthon élő meg tudja érvelni, hogy miért van otthon, (minek fizessek valakinek 100 ezret ha egyébként itthon tudok spórolni és nem zavarjuk egymást, stb.stb), és nem kétlem hogy ez így is van, de ettől függetlenül nem egészséges dolog, és aki le akar válni, az le tud. Lehet hogy nem fog tudni kibérelni egy lakást egyedül, de egy szobát minden dolgozó ember ki tud bérelni, és máris lépett egyet az önállóság felé.
Egy gyereket addig kell támogatni, amíg tanul és úgymond míg az élete beindul. Ez mindenkinél más. Valakinél ez autóval, lakással jár, valakinél pedig annyival, hogy "etettünk, ruháztattunk".
De az biztos, hogy nem normális ha egy 30+-os ember a szülőkkel él.
Nekem a pofámról lesülne a bőr, ha 34 évesen még anyámmal élnék, ő mosna rám, meg ő támogatna, írom mindezt úgy, hogy nem pénzes családból jövök, és sokáig csak egy szobába laktam, azt béreltem.
Megszülettem, felneveltek, kaptam amit kaptam, és amint felnőtt lettem léptem, mert nem vagyok már gyerek, és nem az ő feladatuk támogatni engem 30-40 évesen is.
Otthon is lehetsz onnallo ...
Nem kell ehez 100e kidobni az ablakon.
lapban a lanyom 28 evesen diplomazik majd le. Mert a kozepsuli neki 6 ev volt az egyetem 5. Es evvesztes...
Ergo 25 evesen nem nincs onnalo keresete. Dikamunkazik de az nem sok . Es orulok h itthon lakok meg. 1. Mer latom h aporolos. Felretesz amennyit csak tudo. 2. Ettol meg full onnallo kimossa a cuccait foz rendet tart intezi a solgait stb ..
Mindenkinek szüksége van a támogatásra, de nem mindegy mi a körítés.
A szülők oldaláról az iskoláztatás az ésszerű és elfogadható, de béjemwé, merkádesz ne tartozzon ide, keresse meg a rávalót a gyerek, és tapasztalja meg a problémákat is.
Sok gyerek elfelejti még 40 év körül is hogy nem lesz örökké a szülő, nem lehet menni hozzá hogy kéne egy 20-as nyugdíj előtt 2 héttel.
Ha ápolás, ház körüli teendők, ügyintézések kellenek, akkor illik odaállni a rosszban is, nem csak a jóban.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!