A szulo tamogassa a gyereket, vagy inkabb a gyerek tamogassa a szulojet?

Normális esetben mindkettő megáll a saját lábán.

Amúgy is, a szülők támogatásának nagyrésze azért kell, mert anyu-apu cigizik, költi a pénzt, hitelt vesz fel stb, és elfogy a pénze.

Mondjuk aki cigire költi a pénzt meg alkoholra, na, azt eszem ágában nem lenne támogatni.

21/21:

Hat ezzel nem ertek egyet...😄

Nekem is az a véleményem, hogy az lenne a normális, ha az önállóságig, tehát amíg a fiatal tanul, szakmát szerez, a szülő támogatja a gyerekét, de azt túlzott elvárásnak gondolom, hogy még felnőtt korában is támogatássák. Szintén az lenne a normális, ha a szülők idős korukra megteremtenék azokat a körülményeket, hogy ne szoruljanak a gyerekeikre, de van itt néhány aggasztó körülmény.

"Szerintem annál cikibb nincs mikor egy szülőt támogatni kell, nyilván nem arra gondolok, ha beteg, önhibáján kívül.

Hanem amikor valaki még arra sem képes, ha már nem tudta a gyerekét elindítani az életben, de még le is húzza pénzzel.

Azért azt ne felejtsük el, hogy nem kötelező gyereket vállalni, van választás. Egy gyerek viszont nem választhatja meg hová születik."

Ez mind szép és jó, csak nézzük meg, mi is történt Magyarországon az elmúlt kb. 40-50 évben?

Egyrészt volt egy rendszerváltás, ezt ugye senki nem tervezte be, tehát aki ez előtt vállalt gyerekeket, azt hihette, hogy felelős döntést hoz, hiszen volt fixnek hitt munkahelye, jövedelme, majd nagy hirtelen bezárt egy rakás gyár, szétesett a mezőgazdaság, az építőipar, megtörtént a "privatizálás", így az alulképzettek zöme vagy nem talált munkát, vagy csak minimálbérest, vagy csak részmunkaidős bejelentést és a többit kapja zsebbe. Innentől elindultak a lejtőn ezek az emberek, akik most már nyugdíjasok, illetve rövidesen nyugdíjba mennek. Akik vállalkozásba kezdtek, szintén minimálbér, vagy még annyi után sem fizetik a nyugdíjjárulékot (pl a katás vállalkozók), ez a réteg sem kicsi. Volt ugye egy devizahitel válság is, amibe családok mentek tönkre, most pedig itt volt a COVID, ahol szintén sok vállalkozás becsődölt. El sem tudom képzelni, ez a nem kevés ember mire számít, amikor nyugdíjas lesz? A többség nem rakott félre, nincs nyugdíj megtakarítása, viszont olyan kevés lesz a nyugdíja, hogy kb éhenhalásra elég. Ez a nem kis réteg nem csak nem tudja tisztességgel elindítani a gyerekét, hanem saját magáról sem tud majd gondoskodni, ha már nem tud dolgozni.

Nyilván vannak jó anyagi körülmének között élő családok, magas jövedelmű szülők, gyerekek, de azért nem ez a többség. A környezetemben élő 70-80 éves nyugdíjasok jó része nem tudna megélni a nyugdíjából, ha a felnőtt gyerekei nem támogatnák, vagy szinte nyomorogna. Biztos vagyok benne, hogy ők sem így terezték az idős korukat és amikor gyerekeket vállaltak, álmukban sem gondolták volna, hogy ide jutnak majd.

Ideális esetben miközben neveled a gyereked, ellátod olyan értékrenddel és egyéb skillekkel, hogy majd meg tudjon állni a maga lábán és egy boldog, kiegyensúlyozott felnőtt lehessen. Aki erre képes, általában maga is tudja úgy vezetni az életét, hogy ne szoruljon másokra.

Viszont, ha csak a két fenti lehetőség van, akkor egyértelműen jobb, ha a szülő tudja támogatni a gyereket.

A kortól és az élethelyzettől is függ. A legjobb, ha valamilyen szinten kölcsönös a dolog. Ha egy szülő megteheti, hogy segíti az életkezdésnél a gyerekét, az szerintem jó, ha a gyerek megteheti, hogy fizikailag vagy anyagilag segíti az idősödő szüleit, az is. Ha a gyerek 30+ évesen is a szülők emlőjén lóg és arra építi az életét, hogy majd ők... az gáz, ahogy az is, amikor a szülők érzelmi zsarolással fejik a gyereküket, holott ők is tudnának magukon segíteni (mindkét oldalról a sablonos: cigire, piára stb. van pénz, a munka büdös, aztán sírnak, hogy jajj a rezsi, meg nincs mit enni).

Aki a mamahotellel jön: a szülőkkel lakás nem feltétlenül mamahotel. Az egyik esetben teljesen gyerek szerepben marad az illető, a másiknál kiveszi a részét a költségekből és a házimunkából. Nem minden szülő tud a gyerekének akár csak a lakás önerőben segíteni, de az egy hatalmas segítség, ha nem kell lakbért fizetnie, amit félre tud tenni. 12-es lehet, hogy még nem látott ilyet, de én a családomban számtalanszor. Annyiban volt eltérés, hogy csak a minimális önerő összegyűjtéséig laktak otthon (ők jól meg is szívták a hitellel, aztán 2 évre vissza is költöztek a szülőkhöz) vagy a kevesebb/semmi hitelre hajtottak. Na, anyagilag ők sokkal jobban jártak.

#12: "Tehát nehezebb világ van mint 50 évvel ezelőtt? Amikor háború volt kevesebb mint 100 éve, akkor könnyebb volt minden?" Nem jó példa, régen általános volt, hogy az ifjú pár, akár még gyerekkel is a szülőknél lakott. Lakásból sem volt annyi és anyagilag sem engedhették meg maguknak.