Mit gondolhat rólam a családom? 29/F

Ne foglalkozz velük! Ne hagyd, hogy attól függjön a boldogságod, hogy mások mit gondolnak! Döntsd el, hogy márpedig boldog leszel akár egyedül vagy, akár találsz valakit! :)

Nézz körül! Mások boldogsága se ettől függ! Hányan szenvednek házasságban is, párkapcsolatban is - és hányan élnek vidáman úgy, hogy szabadok, mint te! :)

"Nekem is 18 évesen lett az első komoly párkapcsolatom, szóval semmiről nem vagy lemaradva."

Ő már 29 éves...

De tényleg nem lóverseny az ilyesmi, kérdező! Ne a mennyiségre meg a gyorsaságra gyúrjál, hanem a minőségre!

Téged már leírtak: "Ha eddig nem jött össze, már nem is fog."

Esélyes, hogy igazuk is van.

Ha sosem akartál családot, akkor élhetsz boldog szingli életet.

Ha szerettél volna családot, akkor élhetsz boldogtalan magányos életet.

Ez a "29 évesen nem volt még komoly kapcsolatom" helyzet elgondolkodtatja a nőket, hogy mi lehet veled a hiba, hogy még nem volt.

Kezdj el foglalkozni az unokaöcséiddel/unokahúgaiddal, vigyázz rájuk, ismerd meg őket, vidd el őket ide-oda:

- te is felnőttebb, magabiztosabb leszel ha egy gyerekre vigyázol (plána ha egyedül)

- gyerekkel elég jól lehet ismerkedni, pláne, hogy nem is a tied, csak jófej nagybácsi vagy. A nőknek eléggé bejön ez.

"A nők nem érdekel, hogy mit gondolnak, én bulizni szeretek, és kötetlenül szexelni"

29 évesen? Akkor az ciki szerintem. Ha az én gyerekem lennél, akkor elszomorodnék, hogy mit rontottam el, hogy itt tart a gyerekem ilyen idős korban.

De ha te ezt szeretnéd csinálni, akkor hajrá, légy boldog így.

"A nők nem érdekel, hogy mit gondolnak, én bulizni szeretek, és kötetlenül szexelni"

Akkor gond egy szál se.

Tedd azt.