Szüleim felettem veszekednek elég durván. Hogyan érjek el egy nyugodt hangnemet?
Én egy hülye ember vagyok, nem értek semmi értelmeshez és folyamatosan önsorsrontok, amit nem tudok abbahagyni. Folyamatosan magamat bántom. Emellett egy objektív genetikai selejt is vagyok mert RÜHELLEK dolgozni és GYŰLÖLÖK tanulni. Nem is akarom egyiket sem, nem tetszik semmi az életben.
A jelenlegi helyzet háttere: Szóval 2 éve végeztem az egyetemmel egy olyan szakot amit gyűlöltem és csak a család és barátok erőltetettek bele. Sosem tanultam egy percet sem, mindent csalással vittem végig (hogy hogyan abba ne menjünk bele most, vicckategória egyetem volt kb). 1,5 évig nem is voltam hajlandó dolgozni aztán nagynehezen kipróbáltam fél évig, de rühelltem és alig kerestem valamit. Megutáltam mindent és világgá mentem az elrakott pénzből. Hogy olcsóbban lakáshoz jussak külföldön, jelentkeztem mesterképzésre amire felvettek. Nem azért hogy tanuljak, mert ugyanúgy rühellem mai napig. Csak hogy feléljem a pénzem, messze otthonról relatív nyugiban ahol nem nyaggatnak munkakereséssel a nyakamba lihegve. Szüleim természetesen azt hitték tényleg tanulni és dolgozni megyek ki és a semmiből megváltoztattam a véleménnyel a világgal kapcsolatban, őket ezzel beetettem. Aztán sokkoltam őket a valósággal amikor kijöttem.
Mostani helyzet: Feléltem minden tartalékom, kitudok még egy havi lakbért fizetni, aztán valahogy megoldom az öngyilkot. Anyám mentálisan romokban miattam, nem tudja mi legyen mert szeretné, hogy dolgozzak idekint de közben meg akkor tervezi hogy hazamenjek. Apám kézzel-lábbal kapálózik és most szeretne engem bevezetni a tőzsdézés világába. Úgy, hogy egyikünknek sincs semmi tapasztalata vele és apám már a fél életét bebukta régebben befektetésekkel. Anyám amikor ezt megtudta hihetetlen telefonos veszekedésbe kezdett mindenkivel és azóta minden nap üvöltözéses veszekedésbe torkollik minden beszélgetésünk, hogy mekkora hülye ötlet tőzsdézésből megélni és hasonlók. Így lehetetlen egy normális hangnemű beszélgetést csinálni, az egész tele van indulatokkal és semerre nem jutunk, míg én ugyanott vagyok, hogy kiraknak innen éhenfagyni az utcára ha nem találunk ki valamit (nem, nem fogok elmenni dolgozni, no fucking way).
Próbáltam őket megkérni, hogy ne veszekedjenek de hiába. Mi az istent kezdjek velük úgy mégis?
#30 Yarocent írt fel anno a pszichiáter amikor odamentem beszélni vele 2 percet, mert nem volt rám ideje. Kiütött egy szem 3 napra. Ki is dobtam a gyászba, ilyeneket nem vagyok hajlandó szedni, méreg mind.
1,5 évig jártam egy olyan pszichológushoz amit leírtál. Nem tudott velem mit kezdeni. Szeptemberben le is mondott rólam véglegesen. Dogmatikus felfogásom van a munkaellenességről és nem vagyok hajlandó senkiért és semmiért sem megváltoztatni.
Szeretném ha a két szép szememért kapnêk alanyi jogon dolgokat. Tudom hogy ilyen nincs de ezt képtelen vagyok elfogadni. Nem érdekel az univerzum működése egy cseppet sem.
És nem érdekel hogy mások szerint mennyire ""szép"" létezni, ha lenne egy csepp esze az emberiségnek akkor égne a világ a rabszolgatartó rendszer ellen. Így hát nem tudom az emberek életszeretét ésszerűnek venni, csak valami ösztönös dolognak max.
A 23.19-et nem olvastam az előbb. Ha az egyik gyógyszer nem jó, van egy rakás másik, de kifejezetten rájuk van írva, hogy kell nekik 2-3 hét a problémamentes hatáshoz. A pszichológus mégse volt veled összeférhető, olyan kell, akire felnézel, akit elfogadsz, nemcsak jársz.
De mi tart téged itt?
Szóval volt több olyan munkahelyed ahol majdnem semmit sem kellett csinálj s azt nevezed te rabszolgaságnak? Még ha nehéz fizikai munkát csináltál volna három műszakban úgy is alulfizetve akkor megérteném, de így… csak hallottad ezt a rabszolga szót, megtetszett s most mindenre aggatod.
Persze, tudjuk, az egész világ a hülye, egyedül te vagy helikopter. Mert hát mekkora hülyeség meg rabszolgatartás az ,hogy szinte azt tanulhatsz amit akarsz, azt dolgozol amit akarsz s a kapott pénzből veszel amit akarsz 🤷 (igen, vannak ilyen-olyan hibái a rendszernek. Főleg azért mert a kisember sokszor nincs rendesen megbecsülve, a nagyember meg többet tesz a zsebbe mint amennyi járna stb. Szóval bőven lenne mit szépíteni, de összességében nincsenek *akkora* bajok a világgal ha rajtad kívül pár milliárd ember csak elboldogul valahogy). Mert neked ugye a semmire kellene eltartsanak, s még azt hiszed ,hogy nem vagy önző, beképzelt. Erre gondoltak mikor írták ,hogy megártott a jólét. Megkaptál mindent, nem kellett megdolgozz semmiért, nem készítettek fel rendesen az életre s most mikor kellene akkor a kisujjadat sem akarod mozdítani, elvárod ,hogy életed végéig kényelemben eltartsanak.
Csak addig örülj míg a szüleid (s isten ments ,hogy mindenki más is) nem veszik át a te zseniális életfelfogásod. Tudod, a hűtő nem magától termeli a kaját s az áram, internet sem csak úgy van. S ha így megmakacsolod magad mint valami hisztizős tini aki épp a világmegváltós-rendszerlázadós korszakát éli, nem vállalsz felelősséget s állsz talpra addig jobb nem is lesz (tudom jól ,hogy a depresszió s társai nagyon is létező és komoly dolgok, de amíg így állsz a dologhoz addig a világ legjobb pszichológus sem tud mit kezdeni veled). Nem csoda ,hogy a szüleid veszekednek, meg vannak ijedve.
Azt mondod, hogy az időd 90%-ában nem csinálsz semmit. Az mit jelent pontosan? Ülsz az ágyon és nézel magad elé?
10%-ban pedig gamelsz, ha jól értem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!