Szüleim felettem veszekednek elég durván. Hogyan érjek el egy nyugodt hangnemet?

Én egy hülye ember vagyok, nem értek semmi értelmeshez és folyamatosan önsorsrontok, amit nem tudok abbahagyni. Folyamatosan magamat bántom. Emellett egy objektív genetikai selejt is vagyok mert RÜHELLEK dolgozni és GYŰLÖLÖK tanulni. Nem is akarom egyiket sem, nem tetszik semmi az életben.

A jelenlegi helyzet háttere: Szóval 2 éve végeztem az egyetemmel egy olyan szakot amit gyűlöltem és csak a család és barátok erőltetettek bele. Sosem tanultam egy percet sem, mindent csalással vittem végig (hogy hogyan abba ne menjünk bele most, vicckategória egyetem volt kb). 1,5 évig nem is voltam hajlandó dolgozni aztán nagynehezen kipróbáltam fél évig, de rühelltem és alig kerestem valamit. Megutáltam mindent és világgá mentem az elrakott pénzből. Hogy olcsóbban lakáshoz jussak külföldön, jelentkeztem mesterképzésre amire felvettek. Nem azért hogy tanuljak, mert ugyanúgy rühellem mai napig. Csak hogy feléljem a pénzem, messze otthonról relatív nyugiban ahol nem nyaggatnak munkakereséssel a nyakamba lihegve. Szüleim természetesen azt hitték tényleg tanulni és dolgozni megyek ki és a semmiből megváltoztattam a véleménnyel a világgal kapcsolatban, őket ezzel beetettem. Aztán sokkoltam őket a valósággal amikor kijöttem.

Mostani helyzet: Feléltem minden tartalékom, kitudok még egy havi lakbért fizetni, aztán valahogy megoldom az öngyilkot. Anyám mentálisan romokban miattam, nem tudja mi legyen mert szeretné, hogy dolgozzak idekint de közben meg akkor tervezi hogy hazamenjek. Apám kézzel-lábbal kapálózik és most szeretne engem bevezetni a tőzsdézés világába. Úgy, hogy egyikünknek sincs semmi tapasztalata vele és apám már a fél életét bebukta régebben befektetésekkel. Anyám amikor ezt megtudta hihetetlen telefonos veszekedésbe kezdett mindenkivel és azóta minden nap üvöltözéses veszekedésbe torkollik minden beszélgetésünk, hogy mekkora hülye ötlet tőzsdézésből megélni és hasonlók. Így lehetetlen egy normális hangnemű beszélgetést csinálni, az egész tele van indulatokkal és semerre nem jutunk, míg én ugyanott vagyok, hogy kiraknak innen éhenfagyni az utcára ha nem találunk ki valamit (nem, nem fogok elmenni dolgozni, no fucking way).

Próbáltam őket megkérni, hogy ne veszekedjenek de hiába. Mi az istent kezdjek velük úgy mégis?