Az 50-es generációkból a nők, miért éreznek kényszert a főzésre (jó adag panaszkodással egybekötve)?

Fura, hogy a jó válaszok vannak lepontozva.

Egyébként a menzás kaja ugyanolyan szar, mint amit sokan otthon kotyvasztanak. Ugyanazt a taknyot főzik meg, csak kicsi lábasban.

21.: engem nem lep meg, hogy lepontoznak, mert itt még mindig az a szemlélet, hogy a nőnek a konyhában a helye.

Vagy a fentebb kisregényt író pénzügyes gazdag szupernőé, hogy mindent bírni kell, különben egy pazarló, lusta senki vagy.

Nem véletlen, hogy az illiberális fidesz itt a nyerő sok éve, meg a pápának sütit sütögető Novák Katika sok nő példaképe.

Anyád nem egyenlő az az ötvenes nőkkel.

Nincs mit.

50N

"Viszont a konzervatívok az egész társadalomra akarják ráerőltetni ezt a szemléletet, minden rossznak elmondva azokat a nőket, akik ebből nem kérnek."

Konkrétan ki akar bármit is másra ráerőltetni? Kit érdekel, hogy ki főz otthon és ki nem? Elarulom, anyósom 74 éves, konkretan csak főtt krumplit és fasirtot tud készíteni. Két gyereket felnevelt, unokákat ellátott. A férje főzött, amíg élt, azután keszeteleken élt. Es? A kutyát nem érdekli.

Van aki szeret főzni, van aki meg nem.

De szerintem normális ember nemtől független legyen már képes ellátni magát.

Én most vagyok 34, a szüleim is, tini kortól tesók is, meg már most, felnőttként mi is a párommal is ilyen váltott munkamegosztásban vagyunk.

Egyik nap az egyik főz, a másik nap a másik. Kinek van éppen kedve, kapacsitása.

Ha az egyikünk elfoglaltabb, stresszes, beteg, a másik szó nékül veszi át a stafétát.

Oké, van aki szeret meg jobbi meg minden, de ezen túl, a hétköznapokban ez egy feladat is, amit meg kell csinálni. Pont mint a slozi kisúrolása, mosogatás, mosás, porszívózás, bevásárlás.

Nem maga a főzés a baj itt szerintem, hanem hogy mindenki más tehetetlen.

22-esnek: a személyeskedésért szégyelld magad (47 éves nő vagyok).

Nem tudom, miért kell beszólni, mert én nem tettem és szuper sem vagyok és mindent sem bírok- ez a fröcsögő hozzáállás a te szégyened, nem az enyém.

Az pedig, hogy le merészeltem írni azt, hogy a főzés hobbi is lehet és igenis alkalmas lehet arra, hogy kis odafigyeléssel és idővel bizony százezres nagyságrendet lehet vele fogni… nos ez nem szuperkedés, hanem tény.

Nem kell beszólogatni, ha te nem így élsz, egészségedre.

Engem tényleg csak az a fröcsögő réteg zavar, aki igazából betolná a házi finom kaját és/vagy nem esik neki jól kiadni a havi 100+ ezreket, de nem tesz semmit a sorsa javításáért, csak nyafog.

Vagy többet kell keresni, hogy ne okozzon gondot kifizetni a kiszolgálást vagy neki kell állni megcsinálni- ergo idővel fizetni.

Nekem is van olyan, amiért fizetek, pedig pl körmöt lakkozni sem nagy dolog egyesek szerint- ott nekem megéri ez a döntés, de eszembe sem jutna kellemetlenkedni meg beszólogatni pl a barátnőmnek, aki meg megcsinálja magának és az is nagyon szép.

Nem irigykedni meg másokat minősítgetni kell, hanem elfogadni, hogy életkortól függetlenül lehet jó a házvezetőnő, az éttermezés is meg a főzés is- mindegyikért fizetni kell valamivel és mindegyikkel dolgozik valaki. A döntést mindenki meghozza maga, kinek mire telik vagy nem, mit szeret vagy nem…

De ez az 50-es nők sztereotípia nem kicsit felháborító.

28.: Nem fröcsögtem, csak megjegyzést tettem arra, amit leírtál. Tudok a sorok közt olvasni. Te a túlterhelést dicsőítd és reklámozod, szinte normalizálod. Pedig ez a mai magyar társadalom egyik rákfenéje.

Másrészt ha ideírod az életed részleteit, a többi kommentelőnek joga van erről véleményt nyilvánítani. Nem sértegettelek, csak leírtam, mit gondolok a szemléletedről.