Az 50-es generációkból a nők, miért éreznek kényszert a főzésre (jó adag panaszkodással egybekötve)?

8

Én egy 160 fős kis faluban élet a déli határ mentén. De valószínű sokkal jobb körülmények között mint te.

És azért erre felé többen is vannak akik igen csak jó körülmények között élnek. Van pénzük stb…

Szóval ne általánosítsunk ennyire.

Mindenhol vannak rossz és jobb körülmények között élők.

Szerintem akik soha nem főznek azok lusták rá. Nekem ezzel semmi bajom, az ő dolguk.

Neked miért baj ha valaki főz?

47 éves nő vagyok, gyereket is nevelek, háztartást is vezetek.

Naponta szoktam főzni úgy, hogy nem ez a szellemi maximum, amit ki tudok hozni magamból. (Képzett, pénzügyi szektorban vezető beosztású nő vagyok, tehát telne is a napi rendelgetésre).

Az irodaházban van normális étterem, ár-érték arányban nem is rossz, néha, mondjuk hetente 1x én is szoktam ott enni, de többször viszek.

7 számjegyű nettó mellett is azt gondolom: egy átlagos középosztálybeli családnál a legnagyobb havi kiadások egyike a háztartás/étkezés és nagyon nem mindegy a minősége, mennyisége sem.

Nekem nem okoz gondot, szeretek a konyhában tevékenykedni is, engem a szellemi munka után kifejezetten kikapcsol, feltölt, van kézzel fogható eredménye, aminek örülnek a szeretteim is.

Eszemben sincs panaszkodni miatta.

Sőt, kapaszkodj meg: kenyeret, kalácsot is sütök, befőzök, savanyúságot, lekvárt is elteszek, zöldségeket, gombát, fűszernövényeket aszalok, banánchipszet, almaszirmot készítek fillérekből. Csak egy kis tervezést igényel (nyáron kell megvenni a finom hazai almát, ha lehet igyekszem piacról, hazai termelőtől stb- a teraszon terrakotta cserepekben meg ablakpárkányokon bőven megteremnek a finom, friss, illatos fűszerek, amikből tudok szárítani, fagyasztani télre is vagy fűszerolajat készíteni és ezek a növények magról nevelkednek, nem látnak vegyszert, ahogyan a retekcsíra sem (mi szeretjük pl salátához egy csipettel).

Valamennyi munkával nyilván jár, de a mai világban azért elérhető a jó konyhatechnológia, úgyhogy egy gőzsütő, légkeveréses kis fritőz, egy robotgép, egy mosogatógép, pár jó kés, jobb edények stb. mellett nem kell kötényben állva, ingujjat felgyűrve dagasztani meg társai…

Minőségi alapanyagokra törekszem, nem tartalmaznak adalékot, tartósítószert a főztjeim, a keményítő vagy más sűrítő anyag is csak mértékkel van pl főzelékben, nem az a fő- olcsó- összetevője és a levesek is tartalmasak, friss fűszerekkel dolgozok, amiből csak lehet.

Pénzügyesként pontosan látom, hogy havi szinten 100+ ezer forintokat (nálunk konkrétan 150-180 ezret) lehet ezzel megtakarítani a vásárolt étkezésekkel szemben (ahonnan egyébként sokszor hozok el változatos ötletet, hogy ne 10-20 féle étel körforgása legyen unásig…).

Én ennyiért bizony lehajolok és ki kell, hogy ábrándítsalak, nem vagyok idomtalan, zsírszagú daueros markotányosnő :D

Egyébként még a korosztályom többsége sem így gondolkodik, ma már nincs ennek a tevékenységnek értéke, becsülete, de én nem is ezért csinálom, más élete, véleménye nem dolgom.

(Amikor megy a nyígás a beosztottjaimtól is ebédidőben, hogy megint milyen drága minden meg napi 3 ezer az ebéd és az csak egy étkezés… akkor bölcsen hallgatok… éves szinten milliós tétel az, ami nálam marad).

Mert egyébként meg aki azzal kampányol, hogy ő rendel, mert ennél értékesebb a tudása, ideje, hogy ilyen “paraszt” munkákat végezzen…nos azok 90%-a a valóságban nem végez egyéb értékteremető tevékenységet a normál munkáján kívül (elenyésző, aki igen) és csak az insta pörgetés megy énidő felkiáltással.

Én nem dolgozom már a főállásom mellett, átlag felett keresek, elégedett vagyok. Emellett nekem belefér az az átlag napi 2 óra háztartási munka, amit beleteszek az otthonomba, étkezésembe (nyilván van, amikor kevesebb, befőzéskor meg mondjuk egyben 12) és ez kiszámolható értéket/megtakarítást/előnyt jelent nekem másokkal szemben, akik ezt nem teszik.

A családom becsül érte, nincs elhanyagolva a gyerekem sem, sőt, főzés közben lehet beszélgetni, sokszor kiül az ebédlőbe leckét írni, nyáron a kamasznak sem derogál zöldséget pucolni, gyümölcsöt magozni és ha hiszitek, ha nem, mindig büszkén meséli, hogy a suliban bizony megy a nyálcsorgatás, ha valami finomabb házi falat van az uzsidobozában.

Hát ezért.

Megyek palacsintát sütni… 40 dkg lisztből egy fél hadseregnek elegendő készül, töltelék nélkül az ára ennek a kb 30-35 darabnak összesen kicsit több, mint egy ezres

(Max 200 Ft a liszt, 400 a tojás, 250 a tej, 200 az olaj).

Nyáron eltett sérgabarack, ribizli és citromlekvárok mellett túrókrém és nutella lesz még hozzá és pár kamasz fogja jórészt elpusztítani, ha megjönnek a fiammal a barátai edzésből.

Nekem ez nem kerül 2000 Ft.omba és 1 órámba sem.

Más veheti darabját- helye válogatja- 2-300 forintért.

8-asnak igaza van. Nem azzal van baj, hogy valaki szeret főzni, vagy ha olyan helyen él, ahol nincsenek menzák, étkezdék, akkor sokat főz, hanem az, ha azt hiszi, attól nő a nő, hogy a konyhában éli az életét, állandóan, üzemszerűen főzni kell, ha bele is gebed.

Ez maradi szemlélet és a nők életét teszi tönkre, mert folyton dolgozniuk kell, hétvégén, ünnepnapon még inkább, mert akkor vasárnapi, ünnepi ebédet kell készíteni. Az ilyen 50 éves nők 10-20 évvel idősebbnek néznek ki, fáradtak, kedvetlenek. Sokszor elváltak is, mert a férj, aki ennek a haszonélvezője, elhagyja őket egy nem lestrapált fiatalabb nőért idővel. Kifacsarják a nőt, mint a citromot és utána eldobják.

A 21. sz.-ban élünk, nem kell mindig otthon főzni. Ez nem lustaság. Azok is végeznek elég házimunkát, akik nem főznek gyakran otthon. Egyensúlyt kell tartani a munka, alvás és kikapcsolódás közt.

A zsörtölődő ötvenes nők azért teszik ezt, mert félnek konfrontálódni.Ha maradi közegben élnek, akkor ha kiszállnak a robotból, válást kockáztatnak. Így sokan beletörődnek, hogy így kell élniük. Szerencsére az ötveneseknél sokan nem eszerint élnek már, de falun még ez az általános.

17.: Az ilyen-olyan diétás étkezés nem ide tartozik, mert az speciális eset.

Amúgy én vagyok az, aki sokszor jobban szereti az éttermi kaját, mint a sajátját. Nem vagyok egy nagy szakács, amúgy nem utálom a saját főztömet, de egy profi szakács által készített ételt szívesebben eszem. Én ilyen vagyok.