Az 50-es generációkból a nők, miért éreznek kényszert a főzésre (jó adag panaszkodással egybekötve)?

Ez egy rossz transzgenerációs minta.

Plusz régen a nők semmi mást nem tudtak, amivel a szeretetet ki lehetne fejezni, csak a kaját. Diszfunkcionalitás az egész, torzítás.

Sok helyen nincs semmilyen menza, az enyémen és ferjemén sincs. A szomszédomén van, 1200 ft-ért kap egy adag paradicsomlevest meg finomfőzeléket es hasonlóakat.

Na most, 4 főre sok pénz elmegy még rendes főzéssel is, hát még akkor mennyi elmenne, ha valami étkezdéből rendelnénk mindennap a kaját. És akkor mindennap ilyen főzelékek meg rántott karaj és társau lennének, ami a menzák 90^-ának választéka.

Na inkább főzök, bár én nem vagyok sem 50 éves, se nyávogni. panaszkodni nem szoktam miatta, de gondolom ezért főznek ők is. Mert luxusnak tartják a drága menzás kaját, mikor otthon sokkal olcsóbban jobbat éa minőségibbet főznek.

Én se etetném menzás kajaval a gyerekeim, na, ez az igazság. Az jó alkalomadtán, de mi azért minőségibben eszünk.

Nemcsak az 50-es generációnál van ez így. Ez szocializációs probléma.

Én legalábbis egy nagyon trágya helyen dolgozom most (egy gyárban sajnos), ahol rengeteg ugyanilyen 20-as és 30-as nő van, mint amit te leírtál. Ők mind kis falukban, a nagyvilágtól elszeparálva, a férfiak által leuralva élnek.

Látod a válaszokat?

Na ez az oka.

A kontroll. Azt hiszik az emberek(nők), hogy csak ők vannak, csak ők tudnak a szeretett zsebibabának enni adni, a menzás kaja méreg, stb.

Én imádok főzni, szoktam is.

Nem tudodm megérteni azokat, akik azért főznek, mert muszáj és panaszkodnak. Nem muszàj. Mert mi bajod lesz a rendelt ételtől?

Súlyos gondolati torzítások vannak ezzel kapcsolatban a fejekben. Ugyanaz, mint amikor valaki nem hajlandó pl. Kéthetente, vagy hetente hívni takarítónőt, mert az ő dolgaihoz senki ne érjen.

De a "mi bajod lesz tőle" kérdésre nem tudnak vâlaszolni.

Kérdező, van egy pár videóm, ami megmagyarázza a jelenséget, a mélyét, hogy honnan indul.

Az én munkahelyemen nincs menza de még 10 km-es körzetben sincs.

Én nem szeretem a száraz kaját ebédre tehát mindenképp főzök.

A férjem mindig más helyen dolgozik, nincs 1 órája az ebédre, hogy elmenjen stb.. ő száraz kaját eszik inkább délben.

Ha lenne menza akkor sem biztos, hogy minden nap ott ennék. Csak akkor ha kimondottan szeretem azt az ételt. Meg szeretem a saját főztöm, sokkal jobb is némelyik ételem.

Viszont van amikor mi is eszünk máshol, inkàbb hétvégén, én akkor nem főzök.

Én azt láttam otthon is gyerekként, hogy mindig van otthon főtt étel, lehet enni. Mondjuk anyukám szakács, nagyon jól főz és szereti is.

Valószínű én is ezért főzök jobban mint az átlag és meg is csinálom magunknak.

Ettől függetlenül nem panaszkodom, mert ha nincs kedvem akkor nem főzök, hozunk valahonnan.

Mert ennyire torzultan szocializálódtak.

Egy nő ne (csak) a főzéssel akarjon érvényesülni, mikor ezen kívül ezer és egy terület van még az életben, amin dolgozni kellene, lehetne! Az utolsó pedig nagyon igazat irt: ez nemcsak az 50-es nők sajátja, sajnos a kis falvakban, világtól elszeparáltan élő fiatal nők is őskőkorszaki körülmények között élnek, gyerekeik is így nőnek fel.

"A kontroll. Azt hiszik az emberek(nők), hogy csak ők vannak, csak ők tudnak a szeretett zsebibabának enni adni, a menzás kaja méreg, stb"

Annyira unalmas már ez a kontrollmániázás. Nem méreg a menzás kaja, de legyünk már őszinték, nem túl minőségi és egészséges.

Az nem kontrollmánia, hogy az embernek fontos, hogy normális ételt egyen és a gyereke is, ez alap lenne, hogy legalább erre a minimumra figyeljünk. Meg ha valaki nem szereti a menzás ócska kajákat, nyilván e gyerekét se azzal akarja tömni.