Nem tudom lakáshoz segíteni a gyerekeimet, miközben a közeli barátaink, ismerőseink igen. Rosszul érzem emiatt magam, azt gondolom, a gyerekeknek is rosszul fog esni. Más van így vele?

19-es én igaz, hogy több mint egyxéve, de Pesten vettem 50 mm-es panellakást 30 millióért. Igaz, hogy nem csili vili, nem luxus, bőven lenne mit csinálni rajta. De az enyém, és teljesen lakható, nagy gond mincs vele. Ezért mondtam, hogy le kell adni az ígényeket. Ha olyat akartam volna, ami frissen felújított, pöpec, az bizony 45 lett volna. De inkább választottam ezt, mint az albérletet.

18 voltam.

Latom, sok az irigy, akik nem birjak, hogy bejott nekunk Angliaban az elet! Hat, utanunk lehet csinalni a csodat a jo magyar irigykedes helyett, ami mar regota hungarikum lett. >;-)

Akkor lehet, nektek is lenne sajat ingatlan, nem a mamahotel meg a meg trebb alberletek! >;-) Jaaaaa, hogy ahhoz tenni is kell, meg is kellene am mozdulni a boges es irigykedes helyett... >;-)

Mekkora házatok van most és mennyit ér, mennyire eladható?

Az is lehet opció, hogy kisebbe költöztök a felszabaduló összegből pedig vesztek egy közös lakást a két gyereknek. Vagy a 8 milliót önrészként használva vásároltok valamit.

Bár én a mai napig örülnék, ha hozzám vágnának 4 milliót ami legalább 2-3 évi megtakarítást jelent.

Gyerek fejjel a férjem és én: Azt kaptuk, hogy lakhattunk otthon, amíg kellett, taníttattak minket, egyetemet végeztünk mindketten (ráadásul jót), van jogsink, nyelvtudásunk, diplománk. Illetve jó értékrendet kaptunk és én mellé egy viszonylag jó pénzügyi tudatot. Nem volt könnyű sorsa a szüleimnek, amikor kicsit meglódultak volna, mindig történt valami, ami kivágta alattuk a fát. Ezért sokkal óvatosabbak voltak mindig is és megtanítottak "lavírozni", beosztani, átszervezni, stb. Megtanultam, hogy mindig van holnap, a szó pozitív és negatív értelmében is. Látom, hogy most kezdenek sokkal kényelmesebben élni, hogy velünk már kvázi "nincs gond", szóval sok áldozatot hoztak miattunk. A tesóm és én is megállunk a lábunkon. Azt gondolom ez a csomag is hatalmas érték. Anyagilag az elindulásban nem tudtak minket segíteni. A férjem kezei közül folyik ki a pénz, nála ez kimaradt a hozott csomagból, de szerencsére rámbízta a pénzügyeinket és egyre inkább gyarapszunk. Lett saját lakásunk, majd abból saját házunk. Megoldottuk és sosem nehezteltünk emiatt a szüleinkre, sőt... De! Abban egyetértek, hogy ezt ne nyomjátok rá a gyerekekre. Egyetlen beszélgetésünk volt erről anyuékkal, ahol kimondásea került, hogy azzal tudnak támogatni, hogy eltartanak, amíg egyetemre járok és lakhatok otthon, ameddig kell, sajnos mással nem, úgyhogy használjam ki. Ez valahogy annyira fájdalmasan hangzott, hogy szerintem amíg élek nem felejtem el. Pedig semmi rossz nincs ebben, vagy nem tudom hogy mondjam.

Szülőként:

Most nézegetjük az első lakást, amit a gyerekeinknek szánunk (önerő van, a hitelt pedig majd a bérlő kifizeti). Tervben van még 1-2 lakás megvásárlása, amiből egy biztosan a "nyugdíj célú megtakarításunk" lesz, a többit meg majd meglátjuk. Ha a két gyerekünket csak egy fél-fél lakással tudjuk támogatni és megtudjuk azt alapozni, hogy nyugdíjasként ne legyen ránk gondjuk sem fogom egy percig sem rosszul érezni magamat, mert tudom hogy kihoztuk magunkból, amit ki lehetett. Nekünk erre futotta.

Az, hogy ki-mit örököl, nem rajtunk múlik és hogy majd egyszer reméljük a nagyon távoli jövőben mit kezdünk ezzel, azt pedig majd az élet hozza. Nem a mi érdemünk, így számomra semleges infó, hogy valaki megörökölte a nagyija lakását. Oké. Még szerencsésnek sem mondanám, mert én jobban örülök a nagyimnak, mint a lakásának... A szerencse inkább tényleg csak annyi, hogy a felmenőket merre sodorta az élet (Budára, vagy Mucsaröcsöge alsóra) és mit tudtak ezzel kezdeni.

Ne ehhez a csoporthoz hasonlítsd magad és máris meglátod, hogy bizony nem az a magyar valóság, hogy minden család tehermentes lakással támogatja az összes gyerekét. A mi környezetünkben elvétve van egy-egy ilyen pl. Sőt, olyan is akad, aki busás adóssággal kezdte az életét, meg a rokkant anyukájával...

"Félek, hogy a gyerekeim is haragudni fognak rám magukban, mert minden itteni barátjuk kap lakást, csak ők nem..." - Nem ők az egyetlenek, akik nem kapnak. Viszont kaptak nevelést, és kapnak egyetemet, jó képzést, amivel el tudnak indulni.

Te haragszol a szüleidre mert nem vettek neked lakást?

Ez most biztosan kivágja sokaknál a biztosítékot, de én nem akarom a gyerekemet lakással vagy önerővel támogatni. Megteremtettem minden feltételt a gondtalan életéhez, jó anyagi biztonsággal. Nem fog problémákat okozni a magántanárok fizetése, a sportolás finanszírozasa. Lassan 40 leszek, az egész eddigi életem az anyagi biztonság eléréséért folytatott harcról szólt. Kitörni a nyomorból, gondolom sokan nem tudják milyen télen fázni otthon, vagy éhezni hó végén. Na mindegy is régen volt.

Szóval rajta áll, minden feltétel adott ahhoz, hogy szerezzen egy piacképes szakmát. Én meg eközben élni szeretnék, nem még a gyerekem önerejére gyűjteni. Meg kell tanulnom síelni is, ez amolyan gyerekkori álom, és évente 1-2 hetet szeretnék is majd ezzel tölteni. Nyaralni is szeretnék már menni rendszeresen. Egy kezemen elfér, hogy a közel 40 év alatt hányszor voltam valahol, és utóbbi 7 évben sehova nem mentünk. Jelenleg már ezekhez is adottak a feltételek, így végre élhetünk is. Egykeként meg úgy is megörökli majd a házat. Én semmit sem fogok örökölni.

#27 Nem olyan nehéz fizetni a gyerek lakástakarékát. Havi 50-100 ezer forint nem olyan sok pénz, hogy ne szánj a gyermekednek ennyit.

Egyrészt soká lesz az, hogy a gyereked utánad örököljön, másrészt nem olyan jó buli albérletben nyomorogni.

Ha mondjuk havi 70-et fizetsz 10 éven keresztül, akkor 8,4 milló összegyűlik + kamatok, ami a gyereknek egy hatalmas segítség, ha ezt bedobod neki az önrészébe.