Nem tudom lakáshoz segíteni a gyerekeimet, miközben a közeli barátaink, ismerőseink igen. Rosszul érzem emiatt magam, azt gondolom, a gyerekeknek is rosszul fog esni. Más van így vele?

Anno egy fiatalos lakóközösségbe költöztünk, ide vállaltunk két gyereket, a nagyobbik most kezdte az egyetemet, azóval nem sokára eljutunk az önállósodás kérdéséhez.

A közvetlen közelben sok családdal lettünk jóba, pl. mindegyik szomszéddal, a gyerekek együtt nőttel fel, stb. És az az igazsag, hogy itt rajtunk kívül mindenki úgy indult az életbe anno 20 éve, hogy kapott lakást vagy megkapta a ház melle a nagymama lakását vagy van olyan, akinek meghalt már a azülője és emiatt van lakás. A lényeg, hogy nem tudom, hogy, ra rajtunk kívül mindenkinek van kiadva 1-2 lakása, amit a gyerekeinek szán. A nem itt lako 1-2 baráti párral ugyanez a helyzet.

Eaküszöm, csak mi vagyunk az egyetlenek, akiknek nincs pluszban kiadott lakása, nem kaptunk, nem örököltünk még, nem is fogunk belátható időn belül.

Termeszetesen mindig akartunk lakásra spórolni a gyerekeknek, de fizettük a hitelünket, ott volt a válság, aztán elszálltak az árak, jött az inflácio és bár van megtakarítasunk, sosem álltunk úgy, hogy akár hitelre vegyünk egy plusz lakást, bár ez volt az eredeti terv anno.

Most pesig itt van a két gyerekem, és nem tudom, ilyen ingatlanárak mellett hogy fognak ők is lakáshoz jutni, pláne így, hogy nem tudunk jelentősebb összeggel segíteni (kb. 4-4 milliót tudunk adni max., miköznem egy panel ára 35-40 millió....).

És közben mindenki más tudja segíteni a gyerekét, csak mert kapott/örökölt, mi meg végigspóroltuk az életünket, mégsem. Azt gondoltunk anno, mivel minket sem segítettek, mi leszünk azok, akik elindítják a generációkat az úton, hogy mindenki tudja segíteni a következő generàciót, de nem sikerült. Félek, hogy a gyerekeim is haragudni fognak rám magukban, mert minden itteni barátjuk kap lakást, csak ők nem...

Szomorú vagyok, csalódott, mérgea magunkra.