Még nincs gyerekem. Rossz apa lennék, hogyha szeretném a gyerekeimet, felelősen, tisztelettudóan, de nem áldoznám fel magamat értük? Nem is "igen, rossz" vagy "nem, jó" válaszokat várok, hanem tapasztalatokat inkább.

Számomra az az érdekes, hogy te - egy személyben - (a kérdésed alapján) hoznál döntést a gyerekről...

Anya hol van (aki megszülte)?

Bár lejön hogy elméleti kérdés, de érdekes az egyszemélyes döntéshozatal, mert nem biztos hogy anyuka is így gondolkodna...

Sok család esetén a házasság végét jelenti a kérdésben leírt szituáció és azért, mert az apa megijed és kihátrál a felelősség alól, anyuka egyedül marad a gyerekkel...

Az a baj, hogy nálunk eleve egy egészséges gyereket nevelni is egyenlő az önfeláldozással, nem egy beteget.

Nézd meg mit kapnak azok, akik beteg rokonaikat ápolják, mennyi ápolási díjat kapnak.

Sajnos berögződött ez, pl az idősebb rokonaim ilyeneket csináltak, még gyereket neveltek, hogy nem ettek elég mennyiségű és minőségű ételt, mert kell a gyereknek.

Ha a szülő a gyereken kívül mással is akart foglalkozni (hobbi) lehurrogták, hogy önző.

Pedig a mai világban már természetesnek kellene lennie, hogy a szülőség nem szolgaság, a beteg gyerekekhez pedig megfizethető szakápoló kellene.

#5

Mondjuk én apaként azt mondom, ha kiderülne, hogy a feleségem egy beteg gyermeket vár (down szindróma, végtag hiány, szellemi sérült stb) és minden áron meg akarja tartani, felnevelni én nem vennék benne részt. Nem nyomorítanám meg a saját életem.

Szerintem nem kell "feláldozni magad értük", itt a "kell" szón van a hangsúly, mert akár mit is teszel a gyerekedért az egyrészt nem azért van mert kell, másrészt pedig nem áldozatként tekintesz rá.

Sablonos szöveh, de majd rá jössz ha lesz saját gyereked.

A gyerekeimet mindennél jobban szeretem, és nem a mai magyar mentalitás szerint neveltem (pl. 18 év felett költözzön el, fizessen a rezsibe,kajába stb.)

Remek emberek lettek, és Önállóak. Szóval azért ez nehéz kérdés, nem biztos, hogy mi neveltük jól a gyerekeinket csupán, olyan társaságba, baráti körbe "keveredtek" akik jó irányba terelhették Őket, mert ugye nem csak az otthon kapott normákból áll össze egy ember személyisége.

Bocsánat,így akartam írni

#5

Mondjuk én apaként azt mondom, ha kiderülne, hogy a feleségem egy beteg gyermeket vár (down szindróma, végtag hiány, szellemi sérült stb) és minden áron meg akarja tartani, felnevelni én nem vennék benne részt. Nem nyomorítanám meg a saját életem.

Kérdező:

Szerintem nem kell "feláldozni magad értük", itt a "kell" szón van a hangsúly, mert akár mit is teszel a gyerekedért az egyrészt nem azért van mert kell, másrészt pedig nem áldozatként tekintessz rá.

Sablonos szöveg, de majd rá jössz ha lesz saját gyereked.

A gyerekeimet mindennél jobban szeretem, és nem a mai magyar mentalitás szerint neveltem (pl. 18 év felett költözzön el, fizessen a rezsibe,kajába stb.)

Remek emberek lettek, és Önállóak. Szóval azért ez nehéz kérdés, nem biztos, hogy mi neveltük jól a gyerekeinket csupán, olyan társaságba, baráti körbe "keveredtek" akik jó irányba terelhették Őket, mert ugye nem csak az otthon kapott normákból áll össze egy ember személyisége.

Egyébként a Down szindrómások sem egyformák, van, aki viszonylag normális életet tud élni.

Azt gondolom a terhességnél nem tudják még megmondani, mennyire súlyos, csak születés után.

Mondjuk nem tudom melyik rosszabb, elvetetni, vagy megszülni és lepasszolni másnak.

A gyerekvállalás nagy rizikó, mert én pl szociális fóbiával nem tudok teljes életet élni, de ez a terhességnél nem látszik.

Én viszont már biztosan nem fogok szaporodni, de ha egészséges lennék se vállalnék gyereket ilyen világba.

#9

Ezt én is írni akartam.

Ugyan ki akarna beteg gyereket nevelni?

Senki.

Én erre mondom jobb egy genetikai vizsgálat, családfaelemzés mielőtt gyereket vállalunk.

Aki nem tudja vállalni, feldolgozni, hogy beteg is lehet a gyereke, inkább ne vállaljon!