Nem tudom lakáshoz segíteni a gyerekeimet, miközben a közeli barátaink, ismerőseink igen. Rosszul érzem emiatt magam, azt gondolom, a gyerekeknek is rosszul fog esni. Más van így vele?

Én nem örököltem semmit, nem is fogok! Az összes szülői támogatás abból állt, hogy otthon lakhattam. Mivel rossz anyagi körülmények között éltünk, én ugyan úgy beszálltam minden költségbe. Sőt még a háztartási gépeket is én vettem, kicseréltettem a nyílászárókat, újra csináltattam az elektromos hálózatot új szerelvényekkel, kifizettem tesómmal a lakáshitelüket.

Ha otthon laknak, akkor amint dolgozni kezdenek a fizetésük minimum felét félre tudják tenni. Ha a rezsi be nem kell beszállniuk, csak a kajában már azzal hatalmasat segítettél nekik.

Ha tudatosan a lakás a célja, akkor menni fog neki, de ehhez pedig spórolnia kell. 4-6 év alatt össze tudja szedni az önerőt így, már, ha normális szakot választott. Vesz fel mellé egy fix hitelt ami majd elinflálódik. 20 éve 5-8 milliókért jó helyen lévő 55-68 m2-es panelt lehetett Győrben venni. Még, ha 3xát fizették ki ki a kamatra akkor is nyertek vele min 15-20 milliót. 20 év múlva ugyan ez lesz. Jelenleg pedig 20 millióra vissza fizetsz kb 37-38-at 20 év alatt.

Az én ismerettségi köröm jó részének így lett lakása, alig volt olyan akit tudtak támogatni.

Bár sokak szerint gáz 30 évesen otthon lakni, mert az sérti az önbecsülésüket. Esetleg sokan lenézik emiatt, és majd ezek lesznek a legirigyebbek mikor építkezni kezd, vagy megveszi a lakását. Aztán majd az általános kérdés a miből? De az odáig vezető út már nem érdekli az irigyeket, és ezek többnyire nem is igen tettek a cél érdekében. Csak azzal győzködik magukat, a mai világban ez lehetetlen...

A másik nagy problémájuk, hogy vigye a párját a szüleihez??? Kamaszként nem izgatta, mit csinálnak egymással a saját szobájába, de amit befejezte az iskolát és dolgozni kezd már probléma? Na nee, ez csak az egó!

Nekem 33 évesen lett sajátom, egyedül állóként. Előbb is ment volna, ha nem segítek, anyumon. Egyedülálló szülőként nevelt fel minket, gyerektartás hol volt hol nem, de inkább utóbbi.

A gyerekek, ha már felnőttek gondolkodásban is, szerintem meg fogják ezt érteni. Életkezdéskor már az is nagy segítség, ha valaki otthon lakhat, mert még ha be is száll a rezsibe, akkor sem kell lakbért fizetnie, amit - jó esetben - félre tud tenni. Nem tartom gáznak, ha valaki 30 évesen is otthon lakik, ha közben kiveszi a részét a házimunkából és félretesz egy saját lakásra. Ilyen helyzetben arra kell figyelni, hogy a gyerek tényleg tegyen félre, mert van, akinek sajnos kifolyik a keze közül a pénz. Egyfelől sok beleszólásotok ebbe nincs, másfelől viszont lehet ilyen helyzetben azt csinálni, hogy kértek tőle "lakbért", de ezt egyből félre is teszitek neki. Az egyik testvéremnél ez volt, próbált változtatni rajta, de magától nem ment. Úgy viszont, hogy kötelezően félre kellett tennie a "lakbért", sikerült idővel egy fél garzont összespórolnia, szülői segítséggel és munkáltatói kölcsönnel meg is vette. Idővel megházasodott, a házastársnak is volt lakása, így a garzont kiadják.

Ami nagyon hülye helyzet, ha annyi pénze van a szülőknek, hogy egy lakás kijönne belőle, de több gyerek van. Ilyenkor szerintem családja válogatja, mi a jó megoldás, mindenesetre meg kell beszélni, hogy ne legyen sértődés.

Még valami: nagyon durván kilőttek az ingatlanárak, itthon azon szoktunk viccelődni, hogy 14 éve is majdnem tudtunk volna venni egy lakást és most is. De ez nem tarthat a végtelenségig. Amilyen a mi szerencsénk, azután fog bezuhanni, hogy végre tudtunk venni egyet (:. Az egyik testvérem 2008-ban ezt már eljátszotta.

Az a négy négy millió se rossz. Fiatalok ha van stabil munkájuk 10-20%-os önerőre vehetnek valami pici garzont és máris albérlet helyet hitelt törlesztenek.

És igen, az élet nem fair sajnos.. mi kaptunk egy-egy kis lakást a feleségemmel, meg is tartottuk őket mialatt vettünk közösen egy nagyobbat, és azok a kis lakások mehetnek majd a gyerekeknek.

Ha nem kaptunk volna lakást elhúztunk volna külföldre, mert közalkalmazotti fizetésből nem jutottunk volna egyről a kettőre.. így viszont kényelmes életünk volt/van.. a kényelem is egyfajta drog.. na de ez már off