Nem tudom lakáshoz segíteni a gyerekeimet, miközben a közeli barátaink, ismerőseink igen. Rosszul érzem emiatt magam, azt gondolom, a gyerekeknek is rosszul fog esni. Más van így vele?
Anno egy fiatalos lakóközösségbe költöztünk, ide vállaltunk két gyereket, a nagyobbik most kezdte az egyetemet, azóval nem sokára eljutunk az önállósodás kérdéséhez.
A közvetlen közelben sok családdal lettünk jóba, pl. mindegyik szomszéddal, a gyerekek együtt nőttel fel, stb. És az az igazsag, hogy itt rajtunk kívül mindenki úgy indult az életbe anno 20 éve, hogy kapott lakást vagy megkapta a ház melle a nagymama lakását vagy van olyan, akinek meghalt már a azülője és emiatt van lakás. A lényeg, hogy nem tudom, hogy, ra rajtunk kívül mindenkinek van kiadva 1-2 lakása, amit a gyerekeinek szán. A nem itt lako 1-2 baráti párral ugyanez a helyzet.
Eaküszöm, csak mi vagyunk az egyetlenek, akiknek nincs pluszban kiadott lakása, nem kaptunk, nem örököltünk még, nem is fogunk belátható időn belül.
Termeszetesen mindig akartunk lakásra spórolni a gyerekeknek, de fizettük a hitelünket, ott volt a válság, aztán elszálltak az árak, jött az inflácio és bár van megtakarítasunk, sosem álltunk úgy, hogy akár hitelre vegyünk egy plusz lakást, bár ez volt az eredeti terv anno.
Most pesig itt van a két gyerekem, és nem tudom, ilyen ingatlanárak mellett hogy fognak ők is lakáshoz jutni, pláne így, hogy nem tudunk jelentősebb összeggel segíteni (kb. 4-4 milliót tudunk adni max., miköznem egy panel ára 35-40 millió....).
És közben mindenki más tudja segíteni a gyerekét, csak mert kapott/örökölt, mi meg végigspóroltuk az életünket, mégsem. Azt gondoltunk anno, mivel minket sem segítettek, mi leszünk azok, akik elindítják a generációkat az úton, hogy mindenki tudja segíteni a következő generàciót, de nem sikerült. Félek, hogy a gyerekeim is haragudni fognak rám magukban, mert minden itteni barátjuk kap lakást, csak ők nem...
Szomorú vagyok, csalódott, mérgea magunkra.
A körülöttetek lévő szülők se maguk teremtették meg azt a lakást, amit a gyereknek adnak, hanem a nagyszülőktől, dédszülőktől örökölték.
Arról nagyon nem mi tehetünk, hogy a mi nagyszüleink Pesten egy nagypolgári lakásban éltek vagy mucsaröcsögén egy vályog házban, pedig nagyrészt ezen múlik, hogy van-e plusz kiadott lakás vagy nincs.
Vagy hogy a mi szüleink elherdálták-e a nagyszülők örökségét. Erről se mi rendelkezünk.
Valaki beleszületett a szerencsébe, valaki nem, ezzel nem lehet mit csinálni.
Nos. A ferjemet lemondattak az oroksegerol, engem siman kisemmiztek mindenbol.
Azota sajat luxusingatlanban lakunk a tengerparton az Egyesult Kiralysagban. A ferjem IT mernok.
A lanyom jogot vegzett itt kint. Most vett o is luxuslakast egy masik posh helyen. Az onerot hozza; nalunk lakott egyetem utan meg addig, amig ossze nem gyujtotte.
Hat igy... ;-)
Hát jöhet a lepontozás, de hasonló helyzetben vagyok én a "gyerek" és elég rosszul esett, mikor a környezetemben lévők sorra kapták a házakat, lakásokat, de akkor a legrosszabb, mikor anyám a full semmiből felhozza a dolgot és elmondja, hogy ő nagyon akarta, csak annyira felmentek az árak, hogy már nem elég rá az összegyűjtött pénz meg egyebek. Én meg nyilván nem fogok belerugdosni és mondom, hogy ezt nem is várja el tőle senki, de egy-egy ilyen beszélgetés után durván a padlóra tudok kerülni napokig...
Szóval én csak azt tanácsolom, hogy valahogy tedd magad ezen túl és ne a gyerekeknél keress rá önigazolást. (Mármint tudom, hogy ilyet nem írtál és gondolom nem is csináltál, csak saját példából mondom, hogy szerintem ez nem egy jó taktika :) )
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!