Miért nem segítenek a szüleim, ha nagy szükségem lenne rá?

Figyelj, legyél féltékeny és irigy, én amúgy megértem, mert én is az voltam sokáig. Ahogy írtam, nem iy tartom konkrétan a kapcslatot a szülőkkel, nekem is le kellett lépnem 18 évesen, levelezőn tanulni, két allásban dolgozni, még külföldre is menni, és kib*szott irigy és megkeseredett voltam én is huszas éveimben, mert míg mi a férjemmel a belünket kidolgoztuk két állásban, addig a barátaink, ismerőseinm lakást kaptak, babáztak, élték a gondtalan életüket, ahol nem kell azon stresszelni, miből lesz ingatlanod, ki segít, stb.

És pluszban sokat sírtam, mert nagyon szerettem volna én is gyereket már 25 évesen, ahogy mások, de tudtam, hogy nem tehetem meg, ezért normálisan védekeztem és amikor mégia késett egy hetet valamiért és már ráparáztam, akkor is úgy voltam, nem tarthatom meg, mert nem állok úgy.

És így most 33 évesen a saját családi házamban ülök, a két kicsi gyerekemmel és nem kell ezen idegelnem magam, mert családom továbbra sincs, de jelentősebb vsgyonom nekem egyedül is igen. Ezt csak azért írom le, mert azt gonsolom, mindenki a saját felelőssége fényében "sajnálható". Te is alakíthattad volna másképp, ahogy sokan mások tették, akkk hozzád hasonlóan indilnak.

Van több milliós megtakarítás mára szetencsére.

Azt mondjuk nem értem, ha te ilyen f*sza vagy, hogy már most van több millios megtakarításod és a gyereknek is futni fogja elindításra, lakásra, akkor magadnak hogy a francba nem tudsz venni egyet?

Pedig akkor nem kéne irigykedni, mert lenne neked is.

Amúgy össszevissza beszélsz, eddig az volt a baj, hogy senki nem segít anyagilag, sz*rul fogsz állni és kínodban már anyádnak írtál, mert nem lesz pénzed, azt mondod, segítségkérés volt részedről, most meg hirtelen már a gyerek elindítására is megvan a pénz? Kinek hazudsz? Nekünk felesleges, magadnak kàros.

Értem, hogy megsértődtél, mert most lettél szembesítve, hogy te sem fogod tudni megadni azt, amiért te is haragszol, hogy nem kaptad meg, de legalább ez inthetne önkritikára.