Miért nem segítenek a szüleim, ha nagy szükségem lenne rá?
18 éves koromban kiraktak, mert “felnőtt vagyok”.Azóta nem kaptam tőlük segítséget, se érdeklődést… Eltelt több, mint 10 év… Sok víz lefolyt azóta a Dunán… jelenleg albérletben élek a kisgyerekemmel, 5 éve hagytam ott a férjemet, aki külföldön él. Totál egyedül vagyok, semmi segítségem sincs, se anyagi, se, aki mentálisan kicsit támogatna, se olyan akinek elmondhatnám a gondjaim, barátoknak nem akarok panaszkodni.
A következő hónapokban kb. semmi pénzem nem lesz, projektek hiányában…
Félretéve minden büszkeségem írtam anyának, hogy mi a helyzet… csak az anyagi részét, a pszichés gondjaim soha nem mondtam neki..szóval írtam,hogy a következő hónapokban 0 Ft lesz a bevételem. Kérdezte, hogy miért, kifejtettem bővebben neki, erre annyit írt, hogy “ja”. Azóta semmi.
Annyira egyértelmű, hogy segítségkérés volt, jól tudja, hogy nincs senkim.
Szerintem így is erőmön felül teljesítek, totàl egyedül nevelem a kisbabóm, 40-50 órát dolgozom egy héten, és egyetemre is jàrok levelezőn, mert tudom, hogy egyedül kell megteremtenem a pénzt, amit máshol két embernek. Megszakadok, más nem is érti, hogy csinàlom, a szüleim pedig így is lenéznek. 1 Ft-ot nem kaptam tőlük soha, semmit, egy vasárnapi ebédmeghívást sem, pedig gazdagok, autók, motorok, hatalmas hàz, külföldi nyaralások..
Annyira féltèkeny vagyok, azokra akik lakást m, autót vagy bármi mást, egy kis anyagi támogatást, vagy néha kis főtt kaját kapnak.. pedig nem is jó emberek, nem dolgoznak, nincsenek céljaik, tengenek-lengenek.
Egyébként átlag felett keresek( kerestem eddig), nem éltünk rosszul, de ebbe tényleg nagy sok munkám van..és úgy érzem kiégtem, nincs tovább, elfáradtam.
Hogyan tovàbb? :(
válasza: válasza:A 250 ezres albérletnél van olcsóbb is. A levelező képzést most szüneteltesd, és vállalj inkább másodállást, amíg anyagilag rendbe nem jössz.
Felesleges azon sírni, hogy anyádéknak sok pénze van és nem adnak belőle, attól neked nem lesz több. Én sem kaptam semmilyen támogatást senkitől, nem is vesztegettem időt arra, hogy emiatt bánkódjak, ezek lehúzó gondolatok. És még nagyon sokan vagyunk így, szerintem a többség kb.
válasza: válasza:Amit most tenni tudsz.
Felkeresel/felhívsz minden alapítványt amik a környékeden vannak(hidd el van sok,és fog segíteni)
Otthon minden használaton kívüli dolgot eladsz,vagy elcserélsz cserecsoportokban,vagy zálogba adsz,ékszer, játékok,ruhák,könyv(olyan dolgokra gondolok, amik évek óta a szekrénybe állnak)
A képzésed szünetelteted,és akkor kezded újra,ha már lesz vésztartalékod ilyen helyetekre.
Felkeresel ingyenkonyhát,senkit sem érdekel ki vagy, senki sem fog kérdezni semmit,és soha senki sem fogja megtudni,hogy jártál ott.
Keresel másodállást,rengeteg helyen keresnek takarítót, bejárónőt,kutyasétáltatót/kutyaszittert,de olyan bedolgozást is vállalhatsz amihez értesz.
válasza:Már attól rosszul vagyok, mikor valaki kisbabót mond...
Szóval van egy nem is annyira kicsi gyereked. Amíg óvodában vagy iskolában van, tudsz dolgozni. Ha eddig 600 ezret kerestél, ami valóban nem rossz, abból simán félre tudtál volna tenni. Én töredékéből éltem gyerekkel albérletben.
Nem kell albérlet 250 ezerért, nem kell luxus, van azért ennél olcsóbb is. Ha lett volna eszed tartalékolsz, lett volna miből. Azt sem értem, milyen munkaszerződés, munkahely az, ami hol 150 ezret hol 600 ezret fizet. Miért nem a gyerek apjától kérsz pénzt.
De kezdjük az elején...miért vágtak ki otthonról 18 évrsen? Kétlem, hogy csak úgy, a semmiért.
válasza: válasza: válasza:Húha.. De csak részinfókat tudtok, persze, hogy mindenki másképp értelmezi.
Amikor betöltöttem a 18at, szinte minden nap kötekedtek, hogy mikor költözöm már el, felnőtt ember vagyok, ne élősködjek rajtuk. (akinek normális szülei vannak,nyilván el se tudja képzelni,hogy van ilyen) Így átjelentkeztem (az első) szakomon levelezőre, elköltöztem és dolgoztam mellette. Közben beszéltem velük, mégis csak a szüleim. Bár volt,hogy nagy összeveszések után nem beszéltünk hónapokig.
Írtam,hogy hogy lett gyerekünk. Abban a tudatban éltünk nem lehet, így persze,hogy megtartottuk. De nem is akarok belemenni ebbe a részébe, elég undorító, amiket ezzel kapcsolatban irogattok..
De a lényeg, én csak azért írtam ki a kérdést,hogy nem értem a szüleimet… szerintem már letettem valamit az asztalra, eljöttem korán, nem kellett rám költeniük, csak addig amíg gimis voltam.
Azért annyira nem tragikus a helyzet,hogy ingyenkonyhára kelljen majd járnunk,de azt az életszínvonalat nehéz lesz hozni majd., ezért kértem segítséget.
És most döbbentem rá,hogy tényleg csak magamra számíthatok, míg mások csak bekopogtatnak anyucihoz…
Tudom,hogy vannak sokan rosszabb helyzetben..de higgyétek el,nálam tényleg nincs megállás, és azt làtom, aki panaszkodik nekem, hogy nem tud elmenni dolgozni ( apa tartja el a több fős családot..) mert nem tudják megoldani a logisztikát, és nekem sír, (annak aki 0 segítséggel nyomja már több éve), úgy, hogy szinte mindegyik ingyen él, mert örökölt házat,lakást, vagy kapott pénzt elindulni.
Igen, irigy és féltékeny vagyok. És én is csak panaszkodni akartam, hogy kiégtem a helyzetemen. Meg fogom oldani, csak szar és nehéz, mert tudom, hogy milyen egyszerű lehetne egy kis segítséggel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!