Fel lehet dolgozni hogy apám megcsalta anyám és azóta is együtt van vele?

Szinte ugyanaz a helyzet.

De ciki, hogy ezt írom. Azt hittem, sose fogom, de íme...

Majd megérted. Főleg ha apád néha beszélgetne veled, mint egy normális szülő.

"Főleg ha apád néha beszélgetne veled, mint egy normális szülő."

Nos, normalis gyerekkel lehetne beszélgetni. Olyannal, mint a kérdező, aki szerint körülötte forog a világ, aki szerint az apja barátnője ribizli, aki szerint az anyja szent, nem lehet

53#, Jó igaz de...

De azért a "nyithatnál felé" sem egy normális szint. Természetesen a kérdező álom világban él, de az apja sem tesz semmit, hogy a ködöt eloszlassa.

Szerintem hagyd ezt az egészet. Apád már jobban kötődik ahoz a másik nőhöz mint hozzád. Ne adj neki ultimátumot. Élje úgy az életét ahogy akarja, ha ennek a lánya lesz az ára az az ő sara.

A nőt pedig valós hogy idővel úgyis lecseréli. Eddig ő volt a szerető, de mihelyst jönnek a gondok megint félrelépp az apád. Aki egyszer megcsalt valakit, másodjára is megteszi.

Amúgy én is hasonló helyzetben voltam mint te pár évvel ezelőtt.

Hihetetlen nagy csalódás volt apámban az hogy ennyire gerinctelen módon vetett végett a házasságnak. Tudtam hogy nem jó a szüleim házassága, de nem értettem mái napig sem hogy miért nem lehetett elválni úgy hogy az egy éves megcsalás kimarad. Lehet azért lépett le akkor mert biztos volt másik nő ha elhagyja anyámat. A lényeg hogy iszonyat nagyot csalódtam benne, azok az értékek amiket belémneveltek mint a tisztelet, becsület, bátorság, őszinteség, elköteleződés, HŰSÉG, a család érteke az mind nem jelentett semmit neki. Szembeköpte a saját elveit, és még tiszteletett várt volna és hogy minden úgy legyen mint régen. Nos ez nem így működik.

Szóval nem a válás itt a gond, hanem az az undorító viselkedés amit a te apud is produkált és az hogy azt szeretné hogy te alkalmazkodj. Felborította az egész képét benned, és még neki vannak el várásai feléd.

Valós hogy nem lenne neked sem problémád a nőjével ha nem így került volna be az életettekbe

Az aki pedig azt írja hogy az teljesen rendben van hogy ha az apa az új 1 éves kapcsolatát választja a saját gyereke helyett csak mert a gyereknek nehezen megy az apja csaját, hűtlenség, kétszínüségét elfogadni azt nem is értem. Egy szülőnek a gyerek az első.

Bár ha a család egysége akkor sem volt neki fontos amikor a megcsalással szétbombázta azt, akkor most még kevésbé számít neki. Lehet sose volt neki érték.

Kérdező, szerintem most inkább azt kezd el magadban tudatosítani hogy apád nem az akinek hittél. Amikor azt választotta hogy megcsalja és így megalázza anyudat akkor azt is tudnia kellett volna hogy rád is hatással lesz. Szép hogy próbálsz még kötődni hozzá, csak az apád, de te sokkal jobban ragaszkodsz hozzá mint ő hozzád. Azt várja hogy minden úgy legyen mint régen, de az nem esik le neki hogy a te lelkedben mi van.

A tetteknek következménye van, és ő nem tud mit kezdeni a saját tettének a következményével.

Valós hogy mivel csalódtál benne, van benned egy düh, undor felé amivel lehet te sem tudsz mit kezdeni.

Le kéne magadban tisztáznod hogy milyen is apád igazából, és milyen a reális kapcsolatotok.

Igen, fel lehet, de jó terápiával egyszerűbb lenne, mint anélkül.

Az én szüleim is elváltak, az én szüleim is megcsalás miatt váltak el, csak nálunk anyám csalta meg apánkat, apámnak meg vagy tíz évig nem volt senkije, csak anyámat anyázta, sőt, q... eposzi jelzővel illette, amíg nem közöltem vele, hogy azért az édesanyánk...

Annyira értelek, már ha tényleg te írtad a kérdést, 19 éves lány, hogy nekem egy ponton feltűnt, hogy számomra az ember, akivel megcsalta anyám apámat, ja, és amúgy tőlem tudta meg, pedig én nem is tudtam, hogy pontosan mi történt, hiszen kislány voltam, csak 12 éves, de apukám bejött a szobámba betakarni, és mellékesen közöltem vele, hogy anyu olyan furán nézett az xy-ra, aztán hogy-hogy nem, válás lett belőle...

Bennem is düh volt, apámban is, nem akartam elfogadni az illetőt annyira, hogy egy ponton feltűnt, de vagy húsz évvel később, hogy számomra az illető nem is létezik bennem emberi szinten, hanem csak egy nagy sötét foltként. Én örültem annak, amikor apukám is elkezdett csajozni végre.

Egyetértek azon előttem szólókkal, hogy ne legyél annyira biztos abban, hogy téged választ apukád, ha ultimátum elé állítod, és hogy valószínűleg anyukád sem ártatlan ebben a történetben, és egy válásban és megcsalásban sosincsenek fekete-fehér szereplők, mindenki csak ember, azt pedig senki nem mondhatja egy gyereknek sem, hogy ne foglalkozzon a szüleivel, még ha a magánéletükről is van szó, mert naná, hogy hatással vannak ránk is a szüleink tettei!

Ezzel együtt meg kell tanulnod függetlenítened magadat tőlük, érzelmileg is, pláne 19 évesen, köszönni tényleg illik, attól még nem kell a nyakába borulnod rajongva, én sem tettem soha az emberrel, aki miatt a szüleim szétmentek, viszont abban is van igazság, hogy a szüleink magánélete és hálószobaügyei nem a gyerek dolgai.

Az én apukám pl. nagyjából a válás után kezdte mondogatni, hogy majd ír egyszer egy könyvet az életéről nekünk, hiszen mennyi mindent nem mondhatott el amiatt, hogy ki lett dobva otthonról, és vagy harminc év alatt meg is írta ezt a könyvet, ami tök fontos árnyalása a fekete-fehér képnek, ráadásul nem is könyvként olvastam, hanem megkértük a testvéremmel, hogy olvassa fel nekünk úgy, mintha egy parkban egy padon ülnénk és csak beszélgetnénk. Baromi büszke vagyok rá, magunkra, mert ez egy tök fontos dolog volt a családi sebeink gyógyulásához mindannyiunknak. Amikor apukám élettörténetében a házasságáig értünk anyukámmal, akkor megkértem anyukámat is egy hasonló élettörténet megírásának, anyukám egy hét alatt írta meg és nem volt hajlandó szembenézni a leírásával vagy velünk, de teljesen más megvilágításba került minden, amit a válásukról előtte gondoltam és éreztem, és ehhez el kellett telnie vagy 25 évnek a válásuk után...

Ja, mellesleg én terápián is voltam pszichológusnál, vagy négy évig, nem csak emiatt, a szüleim meg már idősek, és apukámat pszichiáter is látta, aki szerint feldolgozatlan trauma számára a válás, 70 évesen meg már nem kezdenek terápiát.

Ne várd meg, hogy haraggal teljen az életed, fekete foltokkal magadban, és ahogy a pszichológusom mondta mindig: nincs szükségünk a másik emberre ahhoz, hogy függetlenedni tudjunk tőle érzelmileg.

Tényleg próbálj meg beszélgetni a szüleiddel az érzéseikről, de ha túl sok a sértettség épp mindannyiotokban, akkor talán érdemesebb várni pár évet, évtizedet addig, amíg az indulatok csillapodnak. Én ráadásul még külföldre is költöztem, így időbeli és fizikai távolság is megvolt nekünk ahhoz, hogy boldogabban mehessen mindenki tovább a saját útján.

Te is éld a saját életedet inkább, és mondanám azt, hogy engedd el a szüleidet, de tudom, hogy ez nem olyan egyszerű. Pszichológus terápián ebben is segít, ajánlom szeretettel!