Hogy lehet jól kezelni, ha a férj/feleség azzal az illezővel él együtt, akivel megcsalta a házastársát?

Keresztapám,egy 5 szobás,2 fürdős házban élt évekig az ex-nejével,a 2 közös gyerekkel és az új csajával.

A váláskor közölte a nejével,hogy ha akar marad,de ha nem és elmegy,akkor a gyerekek maradnak. Így maradt. Eleinte fagyos volt a hangulat,de fél-1 év után úgy éltek,mint egy nagy család. megosztották a házimunkát,a gyereknevelést,céges ügyeket,... Ez vagy 5 évig tartott,amíg az ex-nej férjhez nem ment ismét.

Mi volt a titok? Szerintem:

- Nagy tér azaz nagy ház.

- Pénz,keresztfater nem csóró.

- Mind a 2 nő intelligens,okos,művelt,diplomás nő.

1. Teljesen mindegy, KI az új partner,teljesen egyformán KELL kezelni.

2. Feltehetöleg azért azt az illetöt választott, mert NEM egyszerü megcsalásról van szó, hanem új KAPCSOLATRÓL.

3. Ha értelmes emberekröl van szó, akkor elfogadják az új helyzetet. Az új partnerrel nem kell baráti viszonyt tartani, de normális hangvételü, ismerös-szintü kapscoalt elvárható.

4. A gyereket ebbe belevonni nem szabad, ezzel csak neki ártasz. A másik fél ettöl ugyanúgy szülö számára, és ezt a viszonyt megmérgezni a saját sértödöttség miatt igencsak önzö dolog.

5. A gyereknek az új partner sosem lesz szülöje, de a szülö társa, és az a cél, mármint a gyerek érdeke, hogy vele is jó viszonyban tudjon lenni.

6. Az új partner szülei valamilyen szinten nagyszülönek számítanak, és ez így van rendben. Ezt akadályozni vagy megpróbálni tönkretenni szemétség, és csak a gyerek sérülne emiatt.

7. Attól, hogy a gyereknek nem két pár nagyszülöje lesz, hanem három-négy, nem hátránya, hanem elönye lesz.

8. Abba is bele kellene gondolni, hogy a most egyedül maradt valaki is idövel talál új párt, a gyereknek az ugyanolyan, mint a mist kilépett fél párja.

Nálunk ez a helyzet, azzal a csavarral, hogy az új partnert én is ismertem már korábbról.

A legfontosabb, hogy a gyerekeknek mindent együtt, higgadtan elmagyaráztunk az exemmel. Előttük soha egy rossz szót nem ejtek se az apjukra, se a nőre.

A gyerekek kedvelik, bár még elég új nekik a helyzet. Most is náluk vannak (nem egy helyen élünk), a nő szüleihez viszont biztos nem mennek, mert mikor a férjemmel való kapcsolatára fény derült, megromlott a viszonyuk (ott is volt két gyerek, rosszul viselte a család..).

Nyitott házasság alatt ismerkedtem meg a mostani párommal (valaki szerint ez félrelépés), jópár éve vele élek együtt.

Az exférjem az elején neheztelt rá, de rövid időn belül megbékéltek. Barátok sose lesznek, de ha találkoznak kultúráltan beszélnek egymással.

A gyerek szereti az új páromat, de nem apaként néz rá, hisz van egy normális apja. Viszont tudja, hogy számíthat az új partnerre is.

Ünnepekkor az új "nagyszülőket" is látogatja, akik normálisak, figyelmesek vele. Saját unokájuk nincs, így nem érződik az se, hogy "kivételezés" lenne.

Az exemnek is van új partnere. Mi nem ismerjük egymást, gyerekkel nem túl jó a kapcsolatuk, ha tehetik kerülik egymást.

Mindig azt vallottam, hogy attól, hogy egy kapcsolat lezárul, igyekezni kell egy normális viszonyt ápolni, főleg ha gyerek is van (nyilván nem egy olyan esetben, ahol agresszív volt bármelyik fél). Nem szabad elfelejteni, hogy valaha szerettük egymást. És lehet hibáztatni az új partnert, de amelyik kapcsolatba egy harmadik fél beléphet, ott már probléma volt.

Azzal indítok, hogy az már legfeljebb exférj/exfeleség.

Nálunk ez így néz ki: akkor kommunikálunk, ha nagyon muszáj. Ők (az extérjem és a csaj, akivel félrelépett) nem élnek együtt, de a kapcsolatot továbbra is fenntartják. Az exférjem nem erőlködik, hogy tartsa a gyerekekkel a kapcsolatot, ők haragszanak az apjukra (nem kell mondani, ellenük nevelni, stb, a gyereknek pont úgy fáj a család elhagyása), az új csajt ki nem állhatják.

Ketten két fele mentünk, saját életünk van, nem kell a másikat beengedni. A közös gyerekek közösek maradnak, de ennyi, mi nem óhajtunk egymás életében részt venni.

Ez a nagy mindenki barátja mindenkinek, megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek, és úgy élünk, mint egy nagy patchwork család: csak egy buta divathullám, főleg az amerikai sorozatoknak köszönhetően. Csak felesleges sértődésekhez, bonyolult helyzetekhez, lezáratlan érzelmekhez vezet.

Egyszerűen teljesen közömbösek számomra. Amikor együtt látom őket, semmivel se vált ki több érzelmet, mintha két idegent látnék, elvégre már semmi közünk egymáshoz. Az bánt, hogy a gyerekekkel nem foglalkozik, elvégre ők érzik, hogy valaki nem szereti őket. De már nem is erőltetem a gyakoribb láthatásokat (két havonta délutántól másnap délig nála vannak), mert a kicsik sem élvezik.

Időközben párt találtam, összeismertettem a gyerekekkel, első látásra kialakult a kölcsönös szimpátia, összeköltöztünk, egy család lettünk vele: épp most várjuk a közös babát. A gyerekekben sem merül fel, hogy mi így négyen (lassan öten) ne lennénk egy család.

5-ös, akkor te egy nyitott házasságból kiléptél egy új pasi kedvéért? ezt sose értettem, nem azért nyitott, hogy ne kelljen felrúgni a kapcsolatot csak azért, mert mást is megkívánsz?

(bocs, ha bizalmaskodó a kérdés)

Nálunk én vagyok a nő, és én léptem ki a házasságunkból valaki más miatt. Nálunk nem volt megcsalás, mert még előtte elváltunk, de az új párom már ott volt az életemben, és az exem tudta ezt.

A kezdeteknél nehéz volt, mert ő még kötődött hozzám érzelmileg. Akkor volt pár játszma a gyerekek felé, volt, hogy kiborult nekik, hogy én "tönkretettem a családot", stb. Pedig már évek óta nem működtünk rendesen. A kicsiknek, amikor az új párom először átölelt előttük, el kellett magyarázni, mit látnak, mert az apjukkal sosem csináltunk ilyesmit...

Én igyekeztem, hogy az ő kapcsolatuk ne sérüljön, az apa akkor vihette a gyerekeket továbbra is, amikor csak akarta. Ez a mai napig így van, nincs láthatási idő, csak meg kell beszélni előre a programokat, hogy ne szervezzünk egymásra.

Kb egy év volt, mire az exem kiheverte a válásunkat, és elengedett érzelmileg. Akkor neki is jött egy új kapcsolat, én pedig nagyon drukkoltam nekik. Vitték a gyerekeket programokra ők is (mi is visszük őket a párommal, tengerpartra is így jutottak el először), és egyre jobb lett köztünk a kommunikáció.

Mostanra 3 éve vagyunk külön, és mondhatom, hogy remekül működünk. Én azóta is a párommal vagyok, a gyerekek elfogadták. Exem még keresi a párját, viszont velünk normalizálódott a viszonya, most már a párommal is teljesen jól elbeszélgetnek, karácsonykor cseréltek sört. ☺ Ő az életünk része, a gyerekeknek pedig biztonságot ad a tudat, hogy nem egy távoli, ritkán látott idegen az apjuk. Szerintem mindez érzelmi intelligencia kérdése. Ráadásul mi sok rossz válást láttunk, és tudatosan nem akartuk kitenni a gyerekeket ennek.

"Keresztapám,egy 5 szobás,2 fürdős házban élt évekig az ex-nejével,a 2 közös gyerekkel és az új csajával.

A váláskor közölte a nejével,hogy ha akar marad,de ha nem és elmegy,akkor a gyerekek maradnak. Így maradt. Eleinte fagyos volt a hangulat,de fél-1 év után úgy éltek,mint egy nagy család. megosztották a házimunkát,a gyereknevelést,céges ügyeket,... Ez vagy 5 évig tartott,amíg az ex-nej férjhez nem ment ismét."

Akkor az exfeleség igencsak ostoba nö volt, ha ebbe így belement.

Ugyanis váláskor nem az exférj dönt, hogy ki megy meg ki marad, extrém esetben akár a férj mehet, még akkor is, ha kizárólagósan ö a tulajdonos. A bíróság ugyanis simán megítélheti az anyának és a gyerekeknek a kizárólagos használatot.

Ugyanígy a gyerekek elhelyezéséröl sem a férj dönt, hanem a bíróság, és ha az apa olyan helyzetbe akarja kényszeríteni a gyerekeket, hogy egy lakásban kelljen élni az anyával, az apával meg annak az új nöjével, az a ygerek lelki feljödésére igencsak ártalmas.

Szóval ha az anyának lett volna esze meg ismerete, akkor nem megy bele ilyen megalázó helyzetbe és nem veszélyezteti a gyerekeit sem.!