Egy hónapnyi kórházi bentlétem alatt egyszer sem látogatott meg a gyerekem. Jogosan esik rosszul és jelenti azt, hogy valójában nem szeret?

Egy fedél alatt élünk, 8 órában dolgozik. Tőlünk a hely, ahol lábadozok, nagyjából egy órányira van. Nem kértem én, hogy jöjjön, de azért jólesett volna. A szobában mindenkihez jöttek látogatóba, hozzám csak ő tudott volna, de sosem jött. Itthon minden jóval várt meg elkényeztetett, de be egyszer sem jött ilyen hosszú idő alatt. Telefonon szinte naponta beszéltünk, de az nem ugyanaz. Ő azt mondja, jólesett egyedül lennie, és munka után is volt t tennie, nincs ereje még oda-vissza megjárni. Meg szerinte az lenne, hogy ugyanúgy beszélnénk egymással, mint telefonban, csak egymás mellett ülve, aztán miután azt megtettük, csendben ülnénk. Jól tudom, nem volt neki semmi olyanja ami legalább egyszer ne engedte volna bejönni. Látja rajtam, hogy rosszul esik, és ez neki is rosszul esik, de önmagában azzal semmi problémája, hogy nem jött be... :( Ha ő lett volna ilyen hosszú ideig gyógyulóban, biztos 1-2, de legalább 3 naponta mentem volna hozzá, hiszen ez is a szeretet kimutatása! Most úgy érzem, az irántam érzett szeretete a bejárati ajtóig terjed.