Idős, gondozásra szoruló szülőtől kénytelen vagyok elviselni az érzelmi bántalmazást?

"Valami tipp még?"

Fogod magad és helyreteszed. Megmondod neki világosan, hogy nem tűröd ezt a stílust, ha nem tetszik, amit csinálsz, nem mesz.

Meg amugy is, tényleg, minek mesz annyit, ha mindig bunkó volt beled? Tudod, ki foglalkozna ilyen szülővel.

Menjél oda heti 2-szer, ha akarsz, de azzal kezdve, hogy ha cseazeget, megfogod magad és hazamész. Es menjél is.

De úgysem fogod megtenni.

"És hiába mondom neki, hogy ha így viselkedik, nem jövök, őt nem lehet zsarolni, se érzelmileg se sehogy. Nem húzza meg magát".

Leirtam: akkor fogod magad és nen mész. Jogilag cselekvőképez személy, majd ha nem tudja kicserelni a pelenkáját, szól a haziorvosnak, hogy utalja be.

Minek valtozzon, ha latja, hogy megteheti mindezt veled, mert hahyod? Vagyis nyilvan, ha mindig ilyen volt, amugy se fog változtatni, csak te még bele is mész a játszmájába.

Ha olyan szinten van, hogy nem képes kicserélni a pelenkáját, akkor sem vagy köteles fizikailag gondozni és ellatni őt, nem vagy a gondnoka, anyád hivatalosan egy önálló cselekvőképes személynek számit, akivel a kapcsolatot tartani sem vagy köteles. Ennyi.

Ha nem mész oda 3 napig, és a sajat sz*rában üldögél, akkor majd utana eldöntheti, tud-e viselkesni

55.: Egy kiszolgáltatott beteg emberrel azért nem lehet azt megtenni, hogy sorsára hagyjuk. Nemcsak a tisztába tétel kell neki, hanem ha már ilyen állapotban van, simán szomjan halhat napok alatt.

Tudom, ma divat lett azt mondani, szakítsuk meg a kapcsolatot a mérgező szülővel végleg, de ha nem szakadt meg a kapcsolat már évekkel korábban, akkor a családtagok erkölcsi és törvényi kötelessége segíteni. Nem kell személyesen, lehet segítséget kérni és kiszervezni, egyet nem lehet tenni, hagyni a saját piszkában meghalni. Ez alap emberség. Az orvosok, ápolók se utasíthatják el egy kötözködő beteg megmentését.

Aki a magára hagyást preferálja, ne csodálkozzon, ha őt is majd magára hagyják a bajban. Kezd szétesni a társadalom, az alap szolidaritás. Erre az állam is rátesz az embertelen törvényeivel, a szociális háló szétverésével. De a családok is teljesen esnek szét. Azt megértem, hogy súlyos esetben az ember megszakítja a kapcsolatot a szülővel, de ma már gyakran elég egy kisebb nézeteltérés, hogy mérgező szülőnek kiáltsanak ki valakit és végleg otthagyják. A párkapcsolatok is ilyenek lettek. Lassan már a tökéleteset keresik az emberek. Kis dolgokon mennek a szakítások. Aztán a végeredmény egy csomó elmagányosodott ember lesz és senki se segít senkinek.

Félre ne érts, nem azt mondtam, hogy teljesen hagyja magára. Hanem ha ilyen menjen el. Holnap újra próbálkozunk. Adjon neki enni, inni, amit muszáj, de ennyi. A többit ha normálisan viselkedik. Egyébként a kérdező leírás alapján régen is egy mérgező ember volt, tehát régen meg kellett szakítani a kapcsolatot.

És ezt úgy írom, hogy volt egy nagymamam, aki életében egy nagyon cuki, gondoskodó nő volt, nagyon sokat vigyázott rám picikent és egész kamaszkorban ő volt a lelki támaszom. Nagyon beteg lett az utolsó 5 évében, ami főleg a végére egy erős depressziót is elohozott. Ő is tudott nagyon bántó lenni és sokkal sokkal tovább tűrtem neki mint tettem volna bárki másnak. 6 hónapon át mentem minden másnap a kórházba, de volt, hogy atlepett egy határt, amikor azt mondtam, hogy most én elmegyek, a saját mentális egészségem érdekében, és hamarabb megszakítottam a látogatást. Két nap múlva ennek ellenére ugyanúgy ott voltam.

Persze, gondoskodni kell, főleg ha hála és szeretet is van a dologban (bár itt valszeg nincs sok) de senki nem varhatja el, hogy a saját mentális egészséged tönkretedd.