Idős, gondozásra szoruló szülőtől kénytelen vagyok elviselni az érzelmi bántalmazást?

41-es, ez is ki volt már itt vesézve, hogy ilyen "gondozás elmulasztása" címszó alatt csak akkor vesznek elő valakit, ha együtt él az illetővel, és így nem jelzi az állapotát. Különben meg egy jogilag cselekvöképes személyről van szó, a hajléktalanok rokonait se veszik elő, miért hagyják meghalni őket az utcán.

De várjuk a rengeteg ilyen példát, vagy te vagy az, aki mindig belinkeli ugyanazt az egyet, ahol a pasi vele lakó anyja halt meg?

42.: Jogilag valószínűleg, vannak határesetek. Az a gyanúm, hogy sok esetben nem foglalkoznak vele a hatóságok, hacsak nem kirívóan súlyos az eset.

A jog és az ekölcs nem mindig járnak kéz a kézben. Lehet valami nem jogellenes, de nem etikus.

Abban az esetben tudom elfogadni emberileg, hogy nem törődik valaki a beteg, öreg felmenője sorsával, ha évek, évtizedek óta teljesen megszakadt a kapcsolat, a leszármazott lehet, hogy a világ túlsó végében él és nem is tudja, mi van a másikkal.

43.: Nem a börtön miatt. Egyszerűen nem lett volna szívem otthagyni gondozatlanul. De nagyon egyetértek azzal, hogy a törvénynek is szankcionálni kell azokat az eseteket, ahol ennyire gondozatlanul marad egy idős ember és van olyan hozzátartozó, aki valamennyire tartja vele a kapcsolatot.

Te szerintem projektálsz. Te leráznád a felelősséget és otthagynád szó szerint megrohadni a beteg felmenőt, aztán azzal vádolsz, hogy én csak a törvénytől való félelmemben gondoskodtam róla.

Nézd, én megértem, ha toxikus családtagokkal valaki megszakítja a kapcsolatot, de azt vettem észre, hogy ma már beleesik a társadalom abba a végletbe, hogy ha konfliktus van, azonnal váljunk, dobjuk ki a szülőt az életünkből, mert az lett a trendi. Utána meg semmi etikai kötelezettségünk ne legyen a felmenő felé, ott rohadjon meg, ahol van. Nagyon súlyos esetekben (pl. nemi erőszaktevő szülő, stb.) ez teljesen érthető, de enyhébb esetekben nem biztos, hogy ez a jó megoldás, mert idővel atomizálódik a társadalom.

Ugyan ezek az emberek majd elvárnák amúgy a saját gyereküktől, hogy gondozzák őket. Ami amúgy normális.

Itt kampányolnak, hogy minden toxikus szülőt kell hagyni megrogadni, de nem gondolnak bele, hogy majd lehet ők is lesznek toxikus szülők, csak nem veszik észre magukat majd. Nem tud az ember a mai világban 2t lépni úgy ,hogy ne legyenek toxikusnak definiálhatóak egy másik ember szemszögéből. Ez a másik ember meg lehet, hogy pont azok a személyeknek a gyereke lesz, akik itt osszák az észt. Ez is egy fajta toxikusság az én szemszögemből, mert itt a másik embert egyesek annyira se tisztelik, hogy ne hagyják a másikat a saját sz@rában megrohadni. És igen, erkölcsileg a szülőket kell tisztelni. Leszarom hogy azt mondjátok, hogy az a kötelessége egy szülőnek, hogy felneveljen. Rohadtul nem, jogilag nem köteles rá. Árvaházba is adhatott volna.

Te beszéltél a büntetőügyekről a kifejtésedben, 45-ös, nem én, ebben a kontextusban nem volt rá szükség. "Ha konfliktus van, azonnal váljunk": Itt nem konfliktus van, itt bántalmazás. "Nagyon súlyos esetekben": a módszeres, gonosz, megállás nélküli szekálás kifejezetten súlyos eset! Ezt senkinek nem kell, sőt nem szabad eltűrnie! A nemi erőszak már extrém bűncselekmény! Na nehogy már csak extrém bűncselekmény esetén lehessen a kapcsolatot egy arra méltatlan emberrel megszakítani!

Mért kéne valakit tisztelni, aki előzőleg engem nem tisztelt, 46-os?

46-os, az utolsó két mondatodat leszámítva igazat adok neked.

Én kifejezetten híve vagyok a pszichológiai edukációnak, örülök, hogy az elmúlt évtizedekben elkezdték nevelni a népet ismeretterjesztő cikkekkel. Viszont ez már úgy látom, a visszájára kezd fordulni. Ma már kisebb konfliktusoknál is a másikat bántalmazónak minősítik az emberek, meg toxikusnak, nárcisztikusoknak, stb. Inkább megszakítják a kapcsolatot, mint dolgozzanak rajta. Van sok eset, konfliktus, ami rendezhető, azt mindenkinek magának kell eldöntenie, mi az a határ, amit ő már nem tolerál. Másrészt azt látom, ezek a pszichológiai cikkek elérték azt (részben helyesen), hogy az emberek másnál felismerik a komoly hibákat, beteg működéseket, de legtöbbször az önkritika hiányzik. Mintha nem lenne tükrük, vagy ha van, bele se néznek. Saját magukat hibátlannak hiszik, mindig csak másban van a hiba.

A gyerek felnevelése viszont kötelesség. Erre szolgál a jogban a gyermektartás intézménye is. De természetes, hogy a szülő felneveli a gyerekét, és nem várhat cserébe hálát, gondozást, vagy pénzt. Olvastam sajnos olyan esetet is, itt a gyakorin, hogy a felnőtt gyerektől a szülők pénzt követeltek, mert szerintük vissza kellene fizetnie a felnevelése költségeit. Na, ez már nem várható el.

47-es: Gondozásra szoruló családtag ellátását akkor is meg kell szervezni, ha az illető a világ legutálatosabb embere. Nem köteles személy szerint ő gondozni. Fogadhat mellé házhoz járó, vagy bentlakó gondozókat-ápolókat, ha beleegyezik, beköltöztetheti idősotthonba. Ha mégis ő a gondozója, vagy az egyik, akkor a verbális agressziót meg lehet tanulni ignorálni. Nem kell, hogy ugráltasson feleslegesen. Megkapja az ételt, tisztába tételt, stb. A kórházban az ápolók is ezt csinálják, meg kell tanulni ignorálni a hisztis, követelőző, szidalmazó, stb. betegeket. Az a legjobb, ha eljutsz odáig, hogy lepereg rólad. De a legjobb ezt a munkát kiszervezni. Egyvalamit nem lehet tenni: hagyni otthon meghalni teljes elhanyagoltságban.

Egyébként vannak emberek, akik, ha megtudják, hogy a szülőjük beteg lett és meg kell szervezni az ellátását, akár külföldről is hazajönnek, átszervezik az életüket, vagy magukhoz költöztetik a beteget. Ha akármilyen okból ez nem jó megoldás, akkor ápolókat vesznek fel mellé, vagy otthonba költöztetik és miután rendezték ezt, visszamennek külföldre vagy a távolabbi lakhelyükre az országon belül. Ez lenne a normális.

Ne gondold azt, hogy a nemi erőszak extrém ritka bűncselekmény. Sajnos több családon belüli eset van, mint gondolnánk. Nem véletlen, hogy ezt hoztam fel példának.