Milyen érzés úgy leélni az életed, hogy nem akartak a szüleid, csak úgy becsúsztál, esetleg el akartak vetetni, de nem sikerült?
Megérzi az ember tudat alatt és rányomja a bélyegét a szülő-gyerek kapcsolatra, esetleg a testvérek közöttire? Az egész életedre, személyiségfejlődésedre? Kinek mi a tapasztalata?
Vagy pont fordítva a szülőnek bűntudata lesz később és jobban kedvez az ilyen gyereknek.
válasza:Engem terveztek, mégis olyan toxic szar környezetben nevelkedtem, hogy az nem igaz.
Tök nem attól függ, hanem hogy a szülőpár alkalmas-e a gyereknevelésre. Anyámék nem voltak alkalmasak, cserébe kismilliószor megkaptam, miért kellett megszületnem.
Öhm. Mert ti keféltetek, hogy legyen gyereketek...? Talán.
válasza:Semmi különös. Nem ezen múlik, hogy milyen szülők.
Én becsúsztam, mégis szeretnek. A becsúszás nem azt jelenti, hogy nem akartak gyereket, vagy ne szeretnék a gyerekeket.
Sok nagyon tervezett gyerek szülei meg tök idegbetegek.
válasza:Én is ilyen becsúszott vagyok, valamikor egy alkoholmámoros decemberiünneplés alatt jöttem össze.
Semmilyen hatással nincs az életemre. Így alakult. A szüleim nem emiatt xar szülők, nem éreztették velem soha, hogy útban vagy esetleg teher vagyok.
válasza:Ha az emberek tudnák mennyi sajátos otthoni terhesség megszakításos módszer volt régebben, mivel szégyen volt család férj nélkül teherbe esni. Vagy nem volt elég pénz már a sokadig babára. Az asszony depressziós lett és olyanokat csinált egyedül amiket normálisan magának sem merne bevallani. Valamelyik brutál jelenetben egy magyar film is szól erről... És mennyi sikertelen kísérlet. Kötőtűtől kezdve a súlyok emelgetésén át a magas helyről leugrálásig. Bízzunk benne hogy azért nem beszélünk róla mostanság, mert mostmár nincs ilyen - még a kevésbé művelt szegényebb vidéki közegben sem.
Aztán van olyan hogy egy nő nem akar egyáltalán gyereket, és becsúszik, vagy most nem akar gyereket de ha már becsúszott megtartja.
válasza:Engem személy szerint nem érdekelne, hogy miért születtem, a lényeg, hogy itt vagyok!
Nem sértene, ha kiderülne, hogy elszakadt a gumi, ahogy sok embert rendkívül bánt ez, mit számít?
Hiszen nem ismertek téged akkor!
Itt vagy és helyt kell álljál!
Örülnöd annak aminek lehet, ami megadatott !
Hogy válaszoljak a többi kérdésre: igen, az ember személyiségére rányomja a bélyegét magzati korától a tudat, érzi, hogy nem volt tervezett.
Megérzi az anya gondolatait, hogy abortuszra gondol, mert telepatia van sejtszinten, agyi transzmitter szinten az anya es a magzat közt
Érzi az anya hangulatait.
Azt, hogy mennyit gondol ra az anya es mennyi szeretettel.
Esetleg később az életben nem találja a helyét, lehet pont azert mert abortálni akarták!
Ezek a dolgok számítanak!
De minden függ a génektől is, a lehetőségektől amik adódnak egy gyereknek, anyagi, szellemi, stb es ne felejtsük, hogy minden helyzet egyedi!
válasza:Anyám 16 évesen lett terhes, 17 évesen szült…
Egész gyerekkoromban hallgattam, hogy miattam kellett férjhez menni, tönkretettem a testét, a fogait, nem tudta kiélvezni a legszebb éveit, nem tudott tanulni, bulizni, élni. Mindig volt egy versengés benne (ő az én koromban sokkal vékonyabb volt, sokkal jobban tanult, már 10 évesen tudott főzni, stb). Amikor 16-17 éves voltam, akkor lefogyott annyira, hogy beleférjen a ruháimba, azokban járt el bulizni, úgy viselkedett, mintha korombeli lenne, miközben nekem még hétvégén is este 8ra otthon kellett lennem. Mondogatta többször, hogy nehogy szüljek, mert azzal csak tönkretenném az életemet.
Most már 50+ éves, kicsit lenyugodott, valamennyire normalizálódott a kapcsolatunk, de nem egy anya-lánya kapcsolat.
válasza: válasza:Sajnálom, de őrült anyád volt, 16 os, borzasztó! A fiatalság nem mentség mindenre.
Volt ismerősöm 3 gyereket szült, az elsőt 16 évesen, abbahagyta az iskolát!
Végül elvált, külföldre költözött, de mindhárom gyereket magával vitte, nem hagyta a nagymamánál.
Ott találkoztunk, külföldön.
Soha egy hangos szava, vagy rossz szava nem volt a gyerekek fele, voltam náluk vendégségben többször is, türelemmel válaszolt az ezredik kérdésükre, ha felbeszakították a beszélgetésünket, szeretettel beszélt velük, pedig anyagi nehézségei voltak, sokat dolgozott!
De mindig mondta, hogy a gyerekek nem hibásak! És odaadó volt!
Végül elvégezte estin a líceumot és szakmát tanult, ápolóit, külföldön, amint mondtam, a gyerekei önállósodtak, a fia összeköltözött az első szerelmével, akit kulfoldon ismert meg, a lánya talált egy hazai fiút, es összeházasodtak, a kisebbik lánya 15 éves volt, ő csak 38 és már nagymama.
De utána talált magának egy dúsgazdag norvég férjet, valami főnök a villanyműveknél vagy hol, aki 17 éve a tenyerén hordozza.
És faluról indult, hátrányos helyzetből, kapált réteken….
De volt egy veleszületett intelligenciája, jóérzése, szép csendben minden célját elérte, kiváló anya volt
válasza:Anyámat nagyon nem akarta nagyanyám: az előző terhességeitz az említett házilagos módszerrel megszüntette, de anyám nagyon életrevaló volt.. az ő kapcsolatukon egyáltalán nem változtatott.
Helyettem viszont fiút szerettek volna (bár én is nem tervezetten jöttem létre) - mindig megkaptam, hogy "bezzeg, ha fiam lenne"... nekem nagyon negatív volt így felnőni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!