Milyen érzés lenne újrahallgatni apám búcsúzását?

Sajnálom őszintén!

Ezek szerint a sok konfilktus ellenére mégis szeretetteljes volt a kapcsolatotok, es biztos szép.

Mikor készen érzed magad erre, hallgasd meg a fájlt. De szerintem várd meg a pillanatot, amikor mar könnyebb es mered kinyitni

Ez egy folyamat benned… egyszer eljön az a pont hogy készen állsz meghallgatni, addig pedig türelem, semmit se kötelező.

Viszont ha 6 év után sem sikerült valamennyire megkönnyebbülnöd, nem gondolkoztál még azon hogy segítséget kérj a gyász feldolgozásában?

Plusz óriási trauma lehetett neked holtan látni őt, bele se tudok gondolni…

Szia. Csak a feljövő gondolataimat szeretném megosztani Veled, Veletek.

52 éves egyedül élő ffi vagyok, édesanyámat 25 éves koromban vesztettem el, rákos volt, tehát már két évvel többet éltem anyáról félárván, mint anyásan. Édesapám 4 éve halt meg, ő szívbeteg volt, az utolsó pár hónapot töltötte kórházról kórházra. Nekem is olyan, hogy sok szempontból drámás, diszfunkcionális volt a családunk, apámmal sem volt felhőtlen a kapcsolatom, de mégis hiányoznak a szüleim. Néha rámtör és gombócot érzek a torkomban, mert bár apám, akivel egy épületben is laktam majdben végig, sokszor alázott és kritizált felnőttként is, de sok jó pillanatunk is volt. Én istápoltam az utolsó éveiben és bizonyos szempontból közelebb is kerültünk egymáshoz. Voltak nagy beszélgetéseink, meséltettem őt régi dolgokról stb. És nem szívesen nézegetem a képeket, valahogy mélyen eltemettem magamban az egészet.

DE! Amikor az ember direkt triggereli magát és a gyászérzetet megerősítendő keresi is a gyász intenzív kiélését, pl hagfelvételek hallgatásával vagy fényképek nézegetésével, akkor felerősödik a dolog, úgy érzed, lelkileg összetörsz, de ez egy rövid, intenzív érzés, ami pont az intenzitása miatt mintegy kiégh az emberből és utána megkönnyebbülsz.

Én ezt akkor tapasztaltam meg, amikor 15 év után elhagyott az élettársam. Gyerekünk nem lett, talán ez is volt az oka, de szerettem őt, képtelen voltam elfogadni, hogy ez a párkapcsolat meg tud szűnni. Na ott alkalmaztam a kipezsgetés, kiégetés módszerét. Addig nézegettem a közös képeinket, addig bőgettem meg magam, amíg a végén fásultan már nem hatott rám. És nekem ez kellett ahhoz a gyászlezáráshoz, hogy a minap véletlen belefutottam az exem facebookjába (nem vagyunk ismerősök, sőt, amikor 11 éve szétmentünk, őneki nem is volt még facebookja) és láttam a családi képeiket, hogy férje van, gyerek született, szép, boldog család, hogy egyáltalán nem töltött el rossz érzéssel. Inkább szinte örültem, hogy milyen szépen vannak. Úgyhogy a nagyon intenzív gyászmegélés, az átmeneti "összetörés" után jön egy megkönnyebbülés. De természetesen Te döntsd el, hogy ez jót tenne-e vagy sem.