Apukámmal nem jövök ki időnként , ti hogy oldottátok meg ?

Ő a “vezér” a családban , sokszor ő mondja meg mi hogy legyen ami persze érthető és kell is ilyen.

Amit róla lehet tudni , ha valami bénázás van vagy rosszúl alakul valami az ő hibájából azt mindig el kell nézni , de ha mi itthon teszünk olyat aminek “nem úgy kellett volna történnie” akkor elmond minden rossznak vagy felemlegeti máskor miközben a téma már réges rég lezárult, ezek ilyen hétköznapi új dolgok lennének vagy csak az a fontos hogy az ő szemét mi bántja téma , de mi nem mondhatunk semmit , sokszor lelkileg tör le (lelkiterror féle dolgo lenne) , kiábrándít az életből , nincs vele kedved lenni , már az ha megszólít vagy hallod a lépteit már az idegesít , mert az jár a fejedben hogy na már megint mi lesz , mi lesz a következő , mire kell figyelned hogy ne mondj olyat ami nem tetszene neki , mivel talál meg , mit kér újból , szereti ha mindig neki van igaza , nem hagy békén normálisan , 1 héten van hogy 2x történik olyan amire nem vagy kíváncsi. Nem érzed önmagadnak magad , nem mersz hangoskodni vagy bármi amitől jól éreznéd magadat , a kedvét figyelem hogy mit tehetek meg nehogy megszóljon , nem merem magamat nyilvánosan jól érezni !! Jó vannak napok mikor elfelejtem ezt és próbálok jó kedvembe lenni , de néha már az is idegesít ha viccesen próbál reagálni arra hogy ő mit hall vagy érzékel ha pl a számítógép előtt elvagyok a haverokkal vagy egyéb dolgok , maga az hogy figyel az nagyon rossz…

Nem drogozok , nem beszélek illetlenül vele , rendes vagyok…

Vannak persze jó pillanatai meg nem rossz ember , csak hogy nem tud megmaradni a sggén és maradna nyugodt ezt sose lehet kérni. Ő elmondása szerint mindig fog bsztatni , meg hogy ő azért csinálja mert jót akar. De ez már sok , van néha hogy sírásba kerget annyira túltolja.

Én most mint a 26 éves gyereke persze tudom hogy itt az idő , tervben is van ,lenne hova mennem, el is fogok menni ezt tudja ő is , ezek csak ilyen igazi hétköznapi frusztráló dolgok , amikor már nem vagy kíváncsi a folyamatos kényelmetlen vitáktól/témáktól.

Tudom az erre a segítség hogy menjek ahogy tudok amúgy is ennyi idősen már csak jobb lehet ha ennyire bízok magamba és tudom hogy összejönne :D tisztába vagyok ezzel és köszönöm , csak még vannak dolgok ami miatt még ezt azonnal nem tudom megtenni.

Leginkább arra vagyok kíváncsi hogy ti miket éltetek át vagy ami hasonló helyzet volt és hogy mennyire lett jobb ? Milyen volt kibírni a hiányzik de muszáj volt elmenned , milyen nélkülük ? Vagy mennyire szoktad meg a saját magad “jólétedet” egy idő után ? :D