Hiányzik az az érzés, hogy jó kapcsolatom legyen legalább egy élő családtagommal, de erre a legalkalmasabb ember is totál alkalmatlan. Hogy lépjek túl ezen?

Amióta mamám meghalt nincs ilyen ember a családban. Ő volt az utolsó élő nagyszülőm. Testvérem nincs. Apai ágon akiről tudok, hogy létezik, az vagy halott, vagy soha nem is tartottuk velük aktívan a kapcsolat. Anyai ágon a nagynénémék vannak, de vélük se az igazi, velük se volt túl aktív a kapcsolattartás, unokabátyámmal nem jövök ki jól, unokanővéremmel talán jól kijönnénk, ha részei lettünk volna egymás életének hamarabb, de már mindegy, túl nagy a távolság, hogy ebből szoros kapcsolat legyen. Anyai nagynéném az anyám 2.0, a férje meg elég fura. (Pl mamám halálakor azon viccelődött anyámnak, hogy majd anyám is ugyanúgy fog leépülni, merthát genetika, nem mintha anyám meg a nénikém nem lennének testvérek....) Mamám testvérei közül akik élnek, az egyik évi egyszer telefonál, amúgy fel se veszi, max a temetéseken láttam, messze lakik, a másik meg a falu pletykás asszonya, akinek az a hobbija, hogy temetésekre jár és megszámolja, hogy hányan vannak jelen. Apám egy időben ivott, most józan, de zéró érdeklődést mutat. Ha hazamegyek, akkor köszönünk egymásnak.

Anyám meg hát, a jó kapcsolatra legalkalmasabb ember(=érdeklődik)... Elnézte apám alkoholizmusát, mindig dühöng azon, hogy nem szeretem az apámat, erőszakosan faggatózik, folyamatosan sajnáltatja magát, hogy őt senki nem szereti, hazudozik rólam mindenkinek, mert szerintem szégyenli, hogy nincs párom, ha otthon vagyok, akkor hallgatózik utánam, ha mondjuk online órám van, vagy csak telefonálok és még sorolhatnám a végtelenségig.

Félre értés ne essék, vannak barátaim, de az nem olyan. Marhára hiányzik az, hogy van egy családtagom, akivel lehet beszélgetni bizalmasan dolgokról. Tök car, hogy látom, hogy szilveszterkor éjfélkor amikor a házibuli alatt megáll mindenki üzenetet küldeni a szeretteinek, vagy felhív valakit, akkor én vagyok az egyetlen, aki ír egy üzenetet az anyjának, aki nem ír vissza másnap se, amikor felkel. Tök car, hogy amikor egy sikerült vizsga után visszamegyek a koliba, akkor látom , hogy a szobatársaim/barátaim szülei azért érdeklődnek, hogy megvígasztalják/velük együtt örüljenek, engem meg anyám csak azért keres, hogy legbaxhasson, ha nincs meg minimum a négyes, amúgy le se carja. Egyszerűen tök car látni hogy mindenkinek van legalább egy rokona, akivel jól kijön, nekem meg senki.

Hogy lehet ezen túllépni?